Oldalmegjelenítés

2012. szeptember 6., csütörtök

9. A közös program:)


    Bepattantunk a járműben amit Louis fog vezetni, mellette rögtön helyet foglalt Niall. Mi pedig hátra tömörültünk. Ez első sorba ültem én, Zayn, Liam, és Rea ebben a sorrendben, a mögöttünk lévő egy darab ülőhelyen pedig Sara és Harry. Harry göndör feje virult a boldogságtól amiért Sara az ölében ücsörgött. Elindultunk, de az elmaradhatatlan piszkálódás  megkezdődött.
-          Sara! Ha valami nyomja a feneked gyorsan szállj le Harry öléből. – szólt hátra Louis Saranak.
-          Louis! Sose feled ki autóját vezeted. – ordított előre Harry.
-          Beszakad a dobhártyám! Fejezzétek be! – kiáltotta el magát Rea is.
-          Nem nyomja semmi a fenekem. – mondta értetlenkedve Sara.
-          Még! – nevetett fel Louis.
-          Tényleg letöröm a répád! – kontrázott Harry, Rea kiabált, Niall zenét kapcsolt, Liam Reat csillapította, Sara Louisnak kiabált, hogy ugyan miről beszél, én pedig nem bírtam tovább.
-          Pisilnem kell! – ordítottam egy akkorát, hogy a mellettem eddig csendben üldögélő Zayn rám nézett és a kezével befogta a szám.
-          Ne! Ne kezd te is!- mondta nekem kétségbeesett arccal.  Kezeit levettem a számról és most már csendesebben csak neki beszéltem.
-          De komolyan pisilnem kell. – húztam el a szám és fájdalmasan Zaynre néztem.
-          Nem fognak neked megállni. Hidd le, soha nem állt meg Louis azért mert valakinek pisilnie kellet. – szembesített Zayn ezzel a gonosz dologgal. Na nem! Ha nekem pisilnem kell akkor Louis meg fog állni!
-          Louis!!!- veregettem hátba az előttem ülő srácot. – Állj meg légy szíves mert nagyon pisilnem kell!
-          Nem lehet. Nagyon sajnálom, de nem szegem meg a fogadalmat.
-          Louis! Ne szórakozz velem! Idepisilek… - ráncigáltam a vállát, aminek nem igazán örült.
-          Kibírsz még 10 percet? – fordította fél oldalasan a fejét Lou és rám nézett, de közben az utat is figyelte.
-          Megpróbálom. – válaszoltam duzzogva és visszadőltem a helyemre. Zayn kinyújtotta rám a nyelvét kárörvendően,mire akaratlanul  is elnevettem magam.
Nana haja Bob-ozás közben:)

    Louisnak igaza volt 10 perc után meg is érkeztünk a Bob pályához ami Anglia egyik leghosszabb pályája. Kipattantam az autóból és egyenes szaladtam a nagy betűkkel feltűntetett mosdóba. Mikor visszaértem, a többiek vihogó fejét kellett látnom magam előtt.
-          Mi az? – vágtam értetlenkedő fejet.
-          Semmi… csak az a fej amikor végre elvégezted a dolgod. – kuncogott Niall.
-          Hát ez szörnyen vicces. – mondtam ironikusan és a pénztár fel vettük az irányt.

  A pénztáros srác rögtön felismerte a fiúkat és figyelmeztetett minket, hogy ugyan most nincs forgalom de van pár ember a pályákon. A fiúk csak egyszerűen megvonták a vállukat és vettek 2 órás jegyet. Amikor a fiú Reanak nyújtotta át a karszalagot sármosan a lányra mosolygott. Elidőzött a tekintetük egymáson de Liam odament Reahoz és kedvesen hozzá szólt.
-          Megvan a jegy drága? – kérdezte Liam Reachelt. A barna hajú lány szemei nagyra nyíltak és értetlenül nézett Liamre.
-          Természetesen. – mondta Rea, de a pénztáros fiú szemébe nézett. Liam mintha bepöccent volna, megfogta Rea derekát és elhúzta onnan. A kasszánál ülő srác nem értett semmit, de még mi sem. Én jöttem a sorban és kedvesen a fiúra mosolyogtam.
-          Ők járnak? – kérdezte tőlem meglepetten.  Liam is halhatta a kérdést mert amikor a fiú száját elhagyták ezek a szavak erősen rám nézett és vadul bólogatni kezdett.
-          Igen. – bólintottam a fiú felé, aki csak egy ’basszus’ kifejezéssel nyugtázta, hogy megértette.

    Amikor már mindenkinek meg volt a 2 órán át szóló jegye, elindultunk a pálya felé. Nagyon extrém a hely és az út vonal amin le fogunk jönni a Bob-bal az valami eszméletlen. Egy magas dombon van, ahol rengeteg fa van. Én meg mertem volna esküdni, hogy ez nem domb hanem hegy, de Rea megmagyarázta, hogy márpedig ez csak domb mert nincs 200 méter felett. Ő tudja, mindegy. Mindenesetre meredek dombocska.
-          Ki jön velem? – vigyorodott el  Niall aranyosan.
-          Majd én. – szaladtam oda hozzá, és belé karoltam.
-          Hah. – mondta Louis, amin igen csak meglepődtem. – Akkor én majd Harry pajtásommal megyek.
-          Nem hinném. –kacsintott a göndör Loura. – Én Saraval szeretnék menni. – mosolygott édesen a lányra. Sara csak oda szaladt Harryhez és vidáman álldogált mellette.
-          Akkor veled megyek cukorfalat. – fordult Louis Zaynhez.
-          Nyuszókám. – nézett Zayn is Louisra és egymás arcát ráncigálták.
-          Akkor mi együtt megyünk. – mosolygott Liam Reara aki csak flegmán megvonta a vállát és a Bobok felé vette az irányt. Biztosan még mindig pikkelt Liamre az előbbi jelenet miatt.
  
  Louis és Zayn mentek legelöl a felvonón, mögöttük én és Niall, mögöttünk Sara és Harry utánnuk pedig Liam és Rea. Még mielőtt elindultunk volna elmondták nekünk, hogy a felfele vezető út körülbelül 10 perc. De jó! Niall vezetett szóval én előtte ültem, nem mertem hátradőlni mert az nagyon kínos lett volna, inkább kapaszkodtam a kapaszkodóba és tartottam magam. Hirtelen valami nedves ért az arcomhoz, mintha esett volna az eső.
-          Niall! Esik az eső! – fogdostam a vizes arcomat.
-          Dehogy is! Még felhő sincs sehol. - mondta a szőke hajú srác, de pont amikor mondta hangos nevetés csapta meg a fülem. Louis és Zayn nevetett az előttünk lévő Bob-ban. Aztán hirtelen Louis felemelte a karjait és a kezében egy vizesüveg volt.
-          Louis! – ordítottam előre. – Ne öntsd rám a vizet!
-          Ki mondta, hogy ez víz? – nevetett hangosan Lou.
  
  Mikor végre felértünk a pálya tetejére, Lou és Zayn fékezés nélkül száguldottak lefelé. Mi Niallel, úgy haladtunk mint két csiga.
-          Nem megyünk gyorsabban? – könyököltem a kapaszkodóra ezzel is jelezve Niallnek, hogy bűn lassan megyünk.
-          Nem akarom, hogy valami bajunk essen. – mondta és még lassított egy kicsit.
-          Niall! Kérlek! – fordultam hátra és néztem boci szemekkel a kék szemeibe.
-          Jaj, ne nézz így! – vigyorodott el és gázt adott. Nem mondom, hogy így gyorsan mentünk, de legalább nem mentünk csiga tempóban.
  
 Jól elszórakoztunk két órán keresztül a pályán, Rea és Liam sem viselkedtek már egymással olyan ridegen. Mindenki ment mindenkivel legalább egy kört, nekem a Niall szuper lassú tempója után valahogy rémisztően hatott Louis no féke menete, de valahogy kibírtam…

        Bob-ozás után, a lányoknál*
   Rendesek voltak a srácok, haza hoztak minket, habár ez nem hinném, hogy nehezükre esett. Harry és Sara rögtön mentek is a parkba, mert így is este 8 órára értünk haza. ( Útközben még meglátogattuk a Nando’s-t. Nem csak Niall miatt, hanem miattam is… pisilnem kellett.)  Amikor Sara és Harry elmentek a fiúk úgy döntöttek nem hagynak minket Reaval egyedül a tegnap esti balesett után. Szóval horror nézéssel töltöttük az estét.


˛ ˙˙˙  Harry szemszöge  ˙˙˙ ˛
  Sara belegyezett, hogy elmenjünk a parkba még ma. Nagyon aranyos lány, és talán egy kicsit többet is érzek iránta mint barátság. Csendben sétáltunk a parkban amikor, megfogtam a kezét és megpörgettem. Hangosan felnevetett, és a fákon ülő madarak a hangos nevetéstől megijedtek és felszálltak a mellettünk levő fáról, ettől pedig Sara ijedt meg.
-          Hé, semmi baj. –öleltem gyengéden magamhoz.
-          Óóó, én nem is féltem. – durmolta a vállamba a szavakat, talán el is hittem volna neki ha közben nem remeg.

  Rengeteget beszélgettünk, nagyon sok mindent megtudtam róla. De végül csak meg kérdezte azt is amitől valahol legbelül tartottam.
-          Tudod, amikor először megcsókoltál… - kezdte félősen. - … azt azért tetted mert részeg voltál?
-          Nem tudom. – adtam neki őszinte választ. – De ha gondolod, most épp ésszel, megtehetem ugyan azt. – ajánlottam fel neki, de ő csak lehajtotta a fejét és szélesen elmosolyodott. Amikor felemelte gyönyörű arcát, két kezem közé zártam és magam felé húztam. Óvatosan megérintettem a száját az enyémmel, majd amikor éreztem, hogy nem tiltakozik megcsókoltam. Ez a csók nem volt egy elhamarkodott tett, ez már megért a napokban. Lassan elváltunk egymástól, ő pedig csillogó szemekkel nézett rám.
-          Akkor ez a második? – mosolygott rám.
   Nem. Ez a hivatalos első. – viszonoztam a mosolyt, majd tovább sétáltunk a parkban…

1 megjegyzés: