15. A nagy csapat

Mosoooolyt! Jajj nekem! Nagyon hamar meglett amit kértem és így, nagyon sietnem kellet a résszel is.:D Ahogy már elmítettem most következik egy kisebb szünet, hogy legyetk többen drága olvasóim:) Gondolom ti is tudjátok, hogy ma jelen meg a mi kis fiúkáinknak a legújabb dala a Live While We're Young:) Én már láttam és halottam is! Nagyszerűűűű nézzétek meg ti is vagy ha már láttátok akkor ÚÚÚÚÚ ugye milyen nagyszerű?:) Visszatérve... Következő részt akkor hozok ha lesz minimum 6 rendszeres olvasóm aki fel is iratkozik, 8 tetszik és 4 komi :) smileeeee és hajrááá :)         

Zayn és Liam büszke arcát kémleltük a többiekkel, nem tudtuk, hogy milyen ötletük van, ezért egyre kíváncsiabbak lettünk.

-          Elmondanátok? – tette csípőre a kezét türelmetlenül Rea.

-          Ja, igen! – kapott a fejéhez Zayn. – Mi lenne ha hétvégére elmennénk sátorozni?- tette fel a kérdést. Nekem rögtön elnyerte a tetszésemet! Remek ötlet.

-          Igen! Igen! Igen! – pattogtam oda Zaynhez és átöleltem.

-          Benne vagyok. – bólogatott elismerően Reachel. – De! Timothynak holnap után megy a vonata Doncasterbe. Addigra visszaérünk?

-          Persze. – mosolygott kedvesen Liam. – Mivel nekünk is csak hétvégére van szabink. Hétfőn már dolgunk van.

-          Jujj! Akkor mikor megyünk? – nagyon feldobott ez a program így pörögtem, mosolyogtam és mindenkit megölelgettem.

-          Amint összepakoltunk indulunk is. - nevetett Zayn. Majd megfogta a vállam és lecsillapított.

-          Akkor gyorsan! – utasítottam mindenkit. – Srácok haza! Rea, Timo, Matt összepakolni! Én pedig hívom Saraékat! – tessékeltem ki az ajtón a fiúkat.

   Indulás  *

  Hamar összepakoltuk a cuccunkat, mármint mi a többiek. Reachel a rá nem valló lassúsággal pakolt.  Már lent álltunk az ajtóban, várva a fiúkat és éppen megbeszéltük, hogy itthon hagyjuk Reat.

-          Mit művelsz? – ordítottam fel az emeletre.

-          Két perc! – jött egy hang.

-          Elegem van! – pufogott Matt. – Véletlenül fél órával ezelőtt nem azt mondta, hogy kész van?

  Rea nem készült el, viszont a fiúk már megérkeztek. Harry és Loui autójával jöttek.

-          Sara… - kezdtem sejtelmesen. – Neked nem kellet volna itthon összepakolnod?

-          Már nálam is vannak a cuccai. - válaszolt Harry. – Na meg! Közös táskába pakoltunk.

-          Harry! Mit nem értesz azon, hogy ’Sara’? – forgattam meg a szemem. Amióta Harry és Sara együtt vannak, bármit kérdezek a barátnőmtől Harry válaszol.

-          Most mit várunk? – nézett körbe Niall. – Valami hiányzik.

-          Inkább valaki. – helyesbített Timo.

-          Reachel, még készülődik. – mondta unottan Matt.

 A srácok szeme nagyra nyílt, aztán megláttam ahogy Louis és Liam egymásra néznek. Volt valami a szemükben… Valami gonosz, vagy valami fondorlatos dolog. Nemsokára meg is tudtuk mi volt az a rejtélyes nézése a két fiúnak. Fogták magukat és felmentek az emeletre ahonnan csak egy hangos sikolyt halottunk. Majd megláttuk ahogy Liam és Louis felemelve Reat zakatolnak lefele a lépcsőn. Mi nevetve néztük, ahogyan Rea kiabál a fiúkra ők pedig botladozva jönnek le a lépcsőn. Végül is jó ötletnek bizonyult, mivel így már mindenki kész volt és indulhattunk. Én természetesen Louissal mentem, ahogy Niall, Matt és Zayn, a másik autóban Harry, Sara, Reachel, és Liam ültek.

   

 Az autó útnak fél órának kellet volna lennie. De persze, mint mindig most is közbe jött valami. Éppen Zaynt bökdöstem, hogy emelje fel a fejét a vállamról, mert húzza a hajam, amikor egy óriási pukkanást halottunk.

-          Na ez mi a bánat volt? – kérdezte Matt.

-          Meghalunk! Meghalunk! Meghalunk! – kezdett kiabálni kétségbeesetten Niall.

-          Maradj már! Senki nem hal meg! – förmedt a szőkeségre Louis. Az út szélén megálltunk, de Harryék nem vártak meg minket hanem tovább mentek. Louis tanulmányozni kezdte az autót, aztán felkiáltott.

-          Ne máár! –túrt bele idegesen a hajába. Odasiettem mellé aztán, láttam, amit ő is. A hátsó jobb kerék defektet kapott.

-          Most mi lesz? – néztem rá szomorúan.

-          Kerékcsere. – mondta egyszerűen és Matt segítségével elkezdte kicserélni a kereket. Én, Niall és Zayn leültünk a földre és beszélgetni kezdtünk.

  

  Lou és a bátyám mondhatni hamar megoldotta a problémát. Közben Niall megevett három szendvicset és Zayn rajzolt alkoholos filccel e kezemre egy feliratot. Fél óra múlva meg is érkeztünk a camping helyére, ahol Harryék már vártak ránk.

-          Egyáltalán lehet itt sátorozni? – ráncolta össze a szemöldökét Rea.

-          Nem. Ez nem sátorozásra kijelölt hely, de ha olyan helyre megyünk ahol sok az ember, nem hinném, hogy nyugtunk lenne. – adta meg a választ Liam, és igaza is volt.

-          Ezzel azt akarod mondani, hogy egy olyan helyre jöttünk ami nincs elkerítve a vadállatoktól? – nyíltak tágra a szemeim.

-          Ha neked a mókusok és a madarak vadállatnak számítanak, akkor igen. – nevetett fel Liam.

-          Aúú! – kiáltott fel a hátul ballagó Sara. Mi reflexből hátra néztünk és csak annyit látunk,hogy Harry Sara szájára tapadt. Mindent eldobott a kezéből és hevesen csókolja a barátnőjét. Sara még a kezeiben tartja a holmiját, de nem sokára ő is eldob mindent és belemegy Harry játékába.

-          Kiss me, Kiss me say that you kiss me! – kezdte énekelni Zayn, Justin Bieber – Love me című számát átköltve. Még egy ideig falták egymást a szerelmesek, de utána Sara eltolta magától Harryt.

-           Ennyi? – kérdezte a göndör. – Nincs ráadás?

-          Harry! – nevetett fel Sara, majd megpuszilta a srác száját.

-          Csak figyelmeztetlek titeket, hogyha minden 10 méteren egymásra találtok, akkor sosem érünk oda. – mondta a szerelmespárnak Rea.

-          Lemaradtam valamiről? – értetlenkedett Timo. – Miért sétálunk?

-          Azért mert arra van egy tisztás. – boxolt a vállába Rea.

  

  Amikor megérkeztünk a tisztásra, mélyen beszívtam a levegőt. Végre valami friss illat. Nem mindig csak az a száz éves londoni levegő. Lepakoltam a holmim és elsétáltam egy hatalmas tölgyfához, akkora volt, hogy körülbelül tizenöt ember érné körül a törzsét.

-          Jó kis tűzi fa lenne. – lépett mellém Zayn.

-          Dehogy is! Mit beszélsz! – förmedtem rá.

-          Vicceltem. – nevetett rám és mélyen a szemembe nézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem és a kezemmel elkezdtem simogatni a fa törzsét. Zayn csak állt és mosolygott rajtam.

-          Min vigyorogsz? – kérdeztem tőle.

-          Csak azon, hogy simogatod a fát. Elég fura látvány… - nevetett fel.

-          Elrontod ennek a komolyságát. – forgattam meg a szemem. - Ez a fa egy csoda! Milyen idős lehet? – léptem Zayn mellé.

-          Elképesztő, hogy, hogy le tud nyűgözni egy fa. – fordult felém. Már nem volt szórakozottság az arcán, helyette inkább a komolyság volt felfedezhető. Újra mélyen a szemembe nézett és mosolygott. El akartam venni a tekintetem, de nem tudtam. Mintha megfagytam volna, Zayn  csak állt és nézte a szemeim, még csak nem is pislogott.

-          Johóóó! Ez aztán egy méretes fa! - jött mellénk Niall és átkarolt minket. Ez teljesen kizökkentett minket Zaynnel az egymás szemébe bámulós játékunkból.  Nem tudtam, hova tenni a dolgot inkább visszamentem a többiekhez felállítani a sátrakat.

-          Hogy fogunk aludni? – kérdezte Liam.

-          Harry ne válaszolj! – kiáltottam el magam. – Tudom, hogy te és Sara együtt alszotok, oké?

-          Jól van, na! – nevetett fel a göndör hajú srác és megcsókolta a mellette épen ásító Sarat.

-          Szóval, hogy is alszunk? – nézett körbe Liam. – Mert a sátrak két személyesek.

-          Timo velem alszik. – jelentette ki Rea.

-          Ne már! És akkor én kivel alszom? – vetettem fájdalmas pillantást barátnőmre.

-          Velem nem… - mondta csendesen Matt.

-          Mi vaaaan? – kérdeztem felháborodottan.

-          Niall elhozta a videó lejátszóját, tudod azt a picit… - kezdett idétlenül mutogatni a bátyám, kezeivel videó lejátszót formálva.

-          És akkor én kivel alszom? – kérdeztem szomorúan.

-          Louval. Mert én Zaynnel alszom. – jelentette ki egyszerűen Liam. Csak pislogtam ki a fejemből és értetlenül néztem a többiekre. Engem összeraknak egy sátorba Louissal? Normálisak? Na, jó! Elég volt a  színjátszásból, igazából baromira örültem legbelül, hogy Louissal aludhatok,de valahogy messze állt tőlem a dolog. Tartottam attól, hogy együtt aludjak vele egy olyan aprócska helyen. De félretettem ezeket a gondolatokat, és élveztem a nyári napsütést.

         Délután*

    Boldogan süttettem még mindig magam a napon, ami nekem egy kicsit bonyolultabb a többi emberhez képest mivel, vörös hajam és fehér bőröm van. A napsugarakkal nem éppen vagyunk a legjobb barátok, de erre a pár órára kibékültünk. Bőven le voltam kenve naptejjel,mert azért semmit nem bízok a véletlenre. Niall bohókásan csatlakozott hozzám és nevetve elnevezte kettőnket a ’fehér     bőrüek  csapatának’ . Már felállítottuk a sátrakat, amik stabilnak tűntek. Reménykedem benne, hogy este nem fog ránk dőlni az egész! Éppen Niall sapiját próbáltam fel mert szerinte a zöld illik hozzám, amikor egy fürdőruhás Sarat és fürdőgatyás Harry futott el előttünk. Sara hangosan nevetett és közben kiabálta, hogy ’Harry, nee mááár!’ Niall rám nézett és megint láttam a szemében azt a megmagyarázhatatlan nézést. Úgy nézett rám, hogy olvastam a tekintetéből, tudtam, hogy arra gondol, hogy menjünk mi is vegyük át a ruhánkat és csatlakozzunk a bolondozókhoz. Kedvesen rámosolyogtam a szőkeségre és bólintottam. Niall felállt és rögtön elindult átöltözni.

Rea fürdőruhája

Sara fürdőruhája

Nana fürdőruhája

  Hamar átöltöztem fürdőruhába, ahogy Niall is. Nem sokára már Liam is rászánta magát az átöltözésre. Tomothy elvonult kockulni Mattel Niall videó lejátszóján. Valami kábellel babráltak, szóval ők nem tartottak velünk a bolondozásban.  Kicsit feszengtem a fürdőruhámban mivel most volt rajtam először,és mint már említettem eléggé fehér bőrű vagyok. Talán két percig tartott a feszengésem, mert valami éles csípés hasított a hátamba. Rögtön odakaptam a kezem és hangosan ’aú’-ztam. Reflexből hátra fordultam és szembe találtam magam a vihogó Louval, aki valószínűleg egy vízibombával talált telibe.

-          Honnan szerezted? – néztem rá értetlenkedve és utaltam a vízibombára.

-          A számba öntöttem a vizet és belefújtam a vízibombába. – röhögött, mint egy malac. Néha még horkantott is.

-          Bleee. – kezdtem tapickolni a vizes hátam, és csak az járt a fejemben, hogy nem víz csattant a hátamon hanem, Lou nyála. Undi, de azért én is nevettem a dolgon.

Nevetségesen festhettünk, mert nem volt a környéken sehol víz ahol fürödhettünk volna. Mi csak a füvön rohangáltunk, mindenki kezében a teli vizes palackkal. Egymás nyakába öntöttük a hűtőtáskából elővett üvegek tartalmát, ami annyira hideg volt, hogy elkezdtem reszketni. Igaz, hogy nyár közepe van, de ha vizes a testem és ráadásul még a szél is fúj, akkor nincs valami meleg érzetem… Elkezdett vacogni a szám, ami szemet szúrt Lounak, és azonnal mellém jött és átkarolt. Mit ne mondjak, amikor a kezét a derekamra tette, elfogott egy kellemes érzés. Éreztem a nedves testét, ahogy hozzám ér. Kedvesen rá mosolyogtam ő pedig rámutatott a közös sátrunkra.

-          Mi van vele? –érdeklődtem nagy boci szemekkel.

-          Menjünk be, mert fázol. – nevetett rám.

Szóltunk a többieknek, hogy mi lelépünk, de nem nagyon hatotta meg őket, mert tovább folytatták az ökörködést. Louissal bebújtunk a sátrunkba, ami térfogatilag nem volt kicsi, de nagy sem. Magamra tekertem a törülközőmet, és leültem. Louis pedig velem szemben. Valahol legbelül tudtam, hogy most egy érdekes beszélgetés fog köztünk elkezdődni. Vártam, hogy megszólaljon és mondjon valamit, de e helyette csak sármosan mosolygott és közeledett az arca az enyémhez…