16. Ketten :)

      Mosoooolyt! Kisseb szünetke után itt lenne a 16.rész, nagyon örültem a tetszikeknek és a komiknak! Talán láttátok már de indult az oldin egy szavazás is ami Liammel és Reachellel foglalkozik ha eddig még nem szavaztatok akkor tegyétek meg.:) Ismét megemlítem nektek, hogy ha olvassátok akkor KÉRLEK IRATKOZZATOK FEL RENDSZERES OLVASÓNAK! 8 tetszik és 3 komi után következő rész:))) apropó itt lenne egy blog aminek jól jönne pár olvasó:) nekem nagyon tetszik kukantsatok be:) ----> http://danceand1d.blogspot.hu/   smileeeeee :)

    Éreztem ahogy a szívverésem felgyorsul, és a szemei eggyé válnak az enyéimmel. Egyre közelebb jött és végül éreztem, ahogy az ajkai óvatosan megérintik az enyémet. Remegett a kezem, de Louis a csók közben megfogta remegő kezeim, és gyengéden összekulcsolta a sajátjaival. Szörnyen jó volt érezni, hogy most csak velem foglalkozik. Hosszas lett a csók, és érzelmes. Hirtelen kinyitottam a szemeim amire ő is rám nézett, majd belemosolygott a csókunkba. Lassan eltávolodtam tőle és félve a szemébe néztem.

-          Végre. – szólalt meg.

-          Végre?  - kérdeztem vissza értetlenül.

-          Már szerettem volna, hogy megtörténjen. –nézett mosolyogva rám. Nem hittem a füleimnek. Létezne olyan, hogy Louis érez valamit irántam? Boldog voltam, amennyire csak boldog lehettem. - Nana. Teljesen beléd este,. –mondta őszintén. Én nagyokat pislogtam,és egyszerűen nem tudtam felfogni a történteket. Nem tudtam mit válaszolni hanem válasz helyett inkább megcsókoltam újra. Ez a csók már nem volt óvatos, hanem heves volt, mintha már régen ki akart volna szabadulni.

  Ezután kimentünk a többiekhez, akik már az esti tábortüzet készítették elő. Matt és Timo befejezték a kockulást és elkezdtek segíteni is valamiben. Mókásan festett, ahogy Niall zsonglőrködött két vastagabb farönkfélével. De nem ment túl jól neki, így az egyik fadarabot a lábára ejtette.

-          Jézusoooom! – ordított a szőkeség. -  Leestek a lábujjaim!

-          Niall! – kiáltottam én is ijedten fel és odaszaladtam hozzá. – Had nézzem.

-          Tessék… - emelte méltóságteljesen Niall a lábát felém. Mivel leguggoltam hozzá, szó szerint az orrom alá nyomta a lábát. Nagyra nyílt szemekkel bámultam felfele Niallre, aki csak rám vigyorgott.

-          Nagyon vicces vagy. – jegyeztem meg szem forgatva. – Én meg azt hittem komolyabb bajod van.

-          Jól van, na! – állított fel a lábai alól és megölelt. –Kis butus. Bedőltél Horan viccének.

-          Oké, Niall! Ebből elég volt! – toltam el nevetve magamtól. 

   Mire kész lett a tábortűz besötétedett. Kényelmesen helyet foglaltunk a már égő fakupac mellet, egy körben. Louist magam mellé invitáltam, így egymás mellett üldögéltünk. Mindenki leült és hallgattuk a tűz sercegését.

-          Ki fél a sötétben? – kérdezte Zayn.

-          Én. – emelte fel a kezét Sara.

-          Ugyan már édes! – ölelte át barátnőjét Harry. – Neked semmitől nem kell félned.

-          Tudom. – mosolygott a fiúra Sara majd megcsókolta.

-          Én is. – vallotta be Rea.

-          Te? – kerekedett el Liam szeme. Rea csak egy amolyan ’nem csak úgy mondtam basszus’ nézéssel sújtotta Liamet.

-          Mindenkit megvédünk! – jelentette ki diadalmasan Timo.

-          Igen, igen kisöreg. Ha mumusok jönnek te leszel az akit feláldozunk. – veregette vállba Zayn Timot.

-          Hohó! Úgy nyúlj az öcsémhez, hogy velem gyűlik meg a bajod! – förmedt Rea a fekete hajú srácra, aki viccesen lehajtotta az alsó ajkát.

-          Visszavonom… - mondta Zayn és nagyot szippantott a levegőbe, ezzel jelezve, hogy visszaszívta.

-          Én már nagyon fáradt vagyok…- dörzsölgette Sara a szemeit.

-          Menjünk. – vigyorodott Harry a barátnőjére. – Aludni… - jegyezte meg a göndör sejtelmesen és halkan.

Harry kedvesen átölelte Sarat és úgy bújtak be sátorukba. Mi a többiekkel még elbeszélgettünk ameddig a tűz el nem égett végképp és már nem halottuk, ahogy kisebb zajt csapnak a lángok. Rámosolyogtam Loura és mondtam, hogy én elmentem aludni. Csak azért jeleztem neki, hogy elmentem aludni mert ugyebár egy sátorban alszunk…  Még hallottam ahogy a többiek vízzel leöntik a faszént ami még izzott és utána mindenki elvonult aludni.  Sietősen átvettem egy alvós pólót, ameddig még egyedül vagyok, így egy pólóban aludtam. Persze volt rajtam fehérnemű is! Louis csendesen bebújt a sátorba, valószínűleg azt hitte, hogy alszom. De amikor felültem és a sötétben rámosolyogtam elnevette magát.

-          Át kell öltöznöm. – mondta és közben (ha jól láttam) fancsali képet vágott.

-          Értem én! Megyek is… - álltam fel és már indultam is ki.

-          De ha nem zavar maradhatsz. – nevetett ismét rám.

-          Oké. – mosolyodtam el pimaszul és visszaültem.  Louis meglepetten rám nézett, de közben láttam, hogy féloldalasan vigyorog. –Vicceltem. - adtam meg magam és nevetve kimentem. -  Majd szólj ha végeztél. – kiáltottam be Louisnak.

Már körülbelül tíz perce ácsorogtam a sátor előtt és éreztem, hogy kezdek fázni. Simogattam a karjaim, hogy enyhítsem a reszketésem. Újabb 10 perc elteltével már nem volt türelmem ácsorogni, így nem vártam meg ameddig Louis szól nekem, hanem inkább én kiáltottam be.

-          Hahó! Mindjárt eszkimó lesz belőlem! – mondtam kedvesen. Csak egy kacajt halottam, valami nem stimmel. Abban a hitben voltam, hogy Louis csak szórakozik velem, és már régen felöltözött. Nagy lendülettel beestem a közös sátrunkba, de azonnal meg is bántam. Szó szerint beestem! Ráestem Lou hálózsákjára arccal előre, de amikor felemeltem a fejem, megláttam Louis meztelen fenekét… Elsikítottam magam, mire Louis is megfordult.

-          Ne! Úristen ne fordulj meg!- ordítottam el magam.

-          Nem szóltam! Minek jöttél be? – ordított ő is.

-          Mert már fáztam basszus! Takard már el! – folytattam a kiabálást nevetve.

-          Nem szégyellem! Nem fogom takargatni! – üvöltött Lou is kacagva.

-          Nem akarom látni! – üvöltöttem továbbra is.

-          Fogjátok már be, ti állatok! – hallottam ahogy Harry ordít a velünk szemben lévő sátorból. Én még mindig ott feküdtem Lou helyén és kezeimmel takartam a szemem.

-          Kérlek! – mondtam kedvesen, és mindent beleadtam, hogy a hangom aranyos legyen.

-          Jól van! Az nem olyan könnyű. – dörmögött Louis.  – Nem találom az alsógatyám! – mondta kétségbeesetten.

-          Ezzel takard el! – nyomtam a kezébe egy valamit ami a kezembe akadt. Louis eltakarta vele, a kis Tomlinsont. A feneke látványa már nem zavart annyira, inkább örültem, hogy legalább a másik oldalt nem kell tanulmányoznom. Felálltam és segítettem neki megkeresni az alsógatyáját.

-          Csak két boxert hoztál?- értetlenkedtem.

-          Miért? Hányat kellett volna?- nézett rám, mintha valami óriási nagy marhaságot kérdeztem volna tőle.

-          Hát nem tudom, minimum három jó lett volna…

-          De csak egy kétszer kell lecserélni…- hadonászott a most már megtalált ruhadarabokkal a kezében.

-          De akkor is! Mi lesz ha véletlenül… -  kezdtem de a szavamba vágott.

-          Bekakilok. Ja, nagyon valószínű. – gúnyolódott. Én pedig nem bírtam ki nevetés nélkül. Annyira elkezdtem nevetni, hogy szúrt az oldalam. Louis értetlenül rám nézett és ő is elkezdett nevetni. Hirtelen az arcomra fagyott a mosoly és Louisra néztem… azaz Louis egyik testrészére amit eltakart. Ijedten rám nézett aztán megnézte, hogy mit bámulok annyira.

-          Most mi az? –kérdezte.

-          Amit odaadtam neked, hogy takard el a …

-          Oké, oké!

-          Szóval, az a pólóm. –temettem az arcom a kezeim közé. Lou elhúzta a száját és szomorúan rám nézett.

-          Sajnálom. – kezdte elemelni a pólómat az eddigi helyéről, de gyorsan leállítottam.

-          Ne! – kiáltottam rá. – Hagyd csak, annak már mindegy. – háttal fordultam és megvártam, hogy végre felöltözzön. Amikor már ruhában volt megfogta a vállam és maga felé fordított.

-          Tényleg ne haragudj. Holnap este majd én öltözöm át hamarabb. - nézett mélyen a szemembe. Felnevettem és úgy döntöttem itt az ideje, hogy lefeküdjek a helyemre. Halkan leguggoltam Louis lábaihoz, mivel kicsi a hely és ott volt a hálózsákom. Épp bebújtam amikor Lou megfogta a kezemet és ő is lefeküdt aludni. Csak nézett ki a fejéből a kezemet szorongatva. Lehajtottam a fejem és felé fordultam, miközben a kezünk még mindig össze volt kulcsolva.  Az egyik ujjával elkezdte simogatni a kézfejem amire felnevettem.

-          Ez most mire jó? – kérdeztem kacagva.

-          Így tudom, hogy nem raboltak el az UFO-k. – adta meg a szerinte egyértelmű választ.

-          Értem. –nevettem továbbra is.    

-          Na jó! Igazából félek. – nézett rám boci szemekkel, amit még a sötétben is láttam.

-          Kicsikém. – nevettem rá és megöleltem anyáskodva. Átkaroltam a nyakát, ő pedig átemelte a derekamon a karjait. Éreztem a lélegzetét a nyakamon, amitől kirázott a hideg.

-          Fázol? –kérdezte a mellkasomba durmolva, amitől megint csak kirázott a hideg.

-          Nem, már nem. – mondtam nyugodt hangon, és éreztem, ahogy kezdek elálmosodni. Próbáltam még ébren maradni, de nem sikerült. Csendesen elaludtam, nyugodt gondolatokkal, mert aki most az egyik legfontosabb nekem a karjaim között pihen.

             Reggel*

   Korán keltem, mert kényelmetlenül feküdtem. Elzsibbadt a karom és olyan érzés volt benne, mintha tűvel szurkolták volna.  Elkezdtem mocorogni, majd kinyitottam a szemeim és láttam , hogy Louis feje a karom zsibbadásrohamának oka. Nevetve próbáltam lecsúsztatni a fejét a kezemről, de nem bírtam ki röhögés nélkül. Louis jó hangosan horkolt, vagy nem is tudom mit csinált, de olyan nevetségesen hangzott, hogy bármennyire is igyekeztem visszatartani a röhögést nem ment.

-          Hmmm. – nyöszörgött Louis majd lassan kinyitotta a szemét. – Valami halálos, vagy világvége okod van ahhoz, hogy felmerészelj kelteni? – mosolygott rám édesen.

-          Ne haragudj. -  mosolyodtam felé én is. – De mindjárt leszakad a karom. – húztam ki a feje alól és fájdalmasan maszírozni kezdtem. Éreztem ahogyan, Louis pillantásai lyukat vájnak belém.

-          Mi az? – kérdeztem mosolyogva, de rá sem néztem.

-          Jó reggel, úgy felkelni, hogy te vagy mellettem. – vallotta be őszintén. Én csak szégyellősen vigyorogni kezdtem, mint egy idióta. Még korán volt, szóval a többiek még húzták a lóbőrt. Mintha egyszerre ugrott volna be mindkettőnknek az ötlet, hogy soha jobb alkalmunk nem lesz megszívatni a többieket. Csillogó szemekkel gondolkodtunk a csínytevéseken, aztán amikor megvoltak indulhatott az akció…