10. Öten...

Mosoooolyt! Köszönöm a lájkokat:) nagyon örülök nekik , úgy döntöttem lejebb viszema határokat, mert semmi értelme ilyen sokat kérnem, mivel a blog még most is szuper frissnek számít. Lehet, hogy most egy ideig nem leszek majd, családi zűrök... De szurkoljatok értem, hogy ez ne következzen be. Főleg holnap szorítsatok nekem, azaz 2012.szept.10.-én:D nagyon félek, de ezt most férreteszem! 5 tetszik és 2 komment után próbálok következő részt hozni! smileeeeee

      3 héttel később*   

     Hát szörnyen  gyorsan repül az idő. Az elmúlt három hét legtöbb idejét a fiúkkal  töltöttük. Nagyon egy hangon vagyunk és élvezzük egymás társaságát. Sara és Harry folyamatosan randiznak és Sara olyan mint egy fel tekerhetős vigyor gép. Amikor elment a göndörrel randira mindig fel volt tekerve, és a következő randiukig merült benne az elem. De most, a srácoknak el kellett utazniuk Európába 3 hétre, és Saranak pedig röplabda meccse lesz Skóciában, így őt sem látjuk Reaval 2 hétig. Ketten ücsörögtünk a nappaliban és élveztük a csendet, ami csak ritkán szokott velünk lenni. Hiányoztak a fiúk is és Sara is, hiába csak 2 napja mentek el, olyan mintha kiürült volna a világ. Rea hirtelen rám nézett és biztatóan rám mosolygott.

-          Hé! Holnaptól már nem fogjuk szétunni a fejünket. – kacsintott rám.

-          Tudom. Meddig marad Timo? – érdeklődtem a barátnőmtől, mert holnap jön hozzánk két hétre az öccse, és jön a bátyám is, de valószínűleg ő tovább fog maradni.

-          Hát te is tudod, hogy elvileg két hét de ez apától függ. – hajtotta le a fejét fájdalmasan.

-          Mi a baj?- Kérdeztem tőle, bár magamtól is tudtam rá a választ.

-          Apa már megint ki nem fogy a munkából. Ide – oda utazgat, reggel hajnalban felkel és elmegy otthonról, éjszaka meg hazaesik. Eközben Tomothy egyedül van otthon, 16 éves! Ilyen idősen elég nagy hülyeség egy tinit egyedül hagyni. Főleg ha Timothyról van szó … - panaszolta el Rea a problémáját. Valahol igaza van. Hiába van jó kapcsolata az öccsével, a fiú elég problémás viselkedés terén. Sara egyszerűen csak annyit mondott rá, hogy ’tipikus nőcsábász, rosszfiú’, ami valamilyen szinten pozitív, de inkább a rossz oldala a kézen foghatóbb.

-          Amíg itt lesz, sose lesz egyedül, és ha engem kérdezel akkor itt maradhatna egész nyáron is. – ajánlottam fel a szerintem remek ötletet.

-          Ó, ebben én is benne lennék, de neki Doncaster - ben vannak a barátai. Nem kényszeríthetem, hogy a nővérével töltse az egész nyarat. – nevette el magát Reachel. Igaza volt. Timo elég önfejű rác, de szerintem Londonban is talál hamar barátokat.

  

   Már egészen estére járt az idő és reggel korán kelünk mert pontban 9-kor száll le a srácok gépe, mert együtt jönnek. Már nagyon hiányzik Matt, ha jól számolom talán egy hónapja nem is láttam őt. Itt az alkalom, hogy bepótoljuk ezt az időt. Csak mi ketten, felfedezzük Londont. Jajj már alig várom! Reachel elköszönt tőlem, mert úgy döntött, hogy energiát kell gyűjtenie a holnaphoz, szóval inkább alszik egy nagyot, így már tízkor az ágyában volt. Én még fel alá sétálgattam és a holnapot tervezgettem. Na meg persze próbáltam elnyomni a hiányt. Mindenki hiányzott, de valaki különösen. Amikor megnevettet, vagy megnyugtat, átölel, elvisz fagyizni. Hjaj! Nagyon hiányzik Louis. De próbáltam elnyomni ezt az érzést, és végül én is rávetetettem magam az ágyamra. Beállítottam az órám csörgőre, hogy reggel el ne aludjak. Hevesen dobogó szívvel, rengeteg gondolattal a fejemben, nehezen de  elaludtam …

Nana ruhája :)

Reachel ruhája :)

Reggel, a reptéren*

     Idegesen tördeltem az ujjaimat, már annyira vártam , hogy meglássam a Mattet és Timot. Rea velem ellentétben bevágta a ’poker-face’-t és csak figyelte azt a helyet amin a fiúknak kellene be jönnie. Igaz már fél kilenckor kint voltunk, de kilenc után tíz perccel már kezdtem nagyon türelmetlen lenni. De nemsokára meg láttam őket. Lazán széles mosollyal az arcukon jöttek kifelé hozzánk. Valószínűleg még nem láthattak minket mert hiába tartottak felénk nem néztek ránk. Rögtön szembe tűnt, hogy Matt arca megváltozott. Nem formailag, hanem… hát szőrös volt. Biztosan nem borotválkozott. ( :D ) De nekem nagyon tetszett így is. Ő a világon a legjobb fiú tesó. Amikor végre észrevették, hogy ott ugrálok, mint egy idióta gyorsabb tempóra váltottak és sietve húzták a bőröndjeiket felénk.  Timothynak csak egy bőröndje volt, de Matt kettőt húzott maga után és még egy sporttáska is volt a hátán. Ilyen hosszú időre jönne? De hát ő sose pakol magának ennyi  ruhát össze. Nem fárasztottam az agyam csak boldogan szaladtam feléjük mert nem bírtam megvárni ameddig ideérnek. Erősen átöleltem Mattet aki elengedve a két bőröndöt átkarolt. Annyira hiányzott már, hogy elmondjak neki mindent, és ő is nekem, hiányzott, hogy megölel, hogy este mindig puszival kíván jóéjszakát, hogy ha rossz kedvem van reggel reggelit csinál nekem. De most újra itt lesz velem. Reanak is megváltozott az arcmimikája amikor végre ő is átölelhette az öccsét. Kicsit fura, hogy az öccse. Timothy magasabb az átlag 16 éveseknél. Reatól is egy fél fejjel nagyobb, de még nőni fog. Ha nem tudnám, hogy Reachel a nővére Timonak akkor tuti azt hinném a srác az idősebb.

   

  Megvoltak a ’jajj’ pillanatok amikor még nem tudtunk betelni egymás társaságával de amikor már felfogtuk a történteket normális emberként tudtunk viselkedni. Éppen mosolygós fejjel meséltem amikor egy szőke hajú lány aki eddig is elég közel volt hozzánk, most már a társaságunk közé állt. Pontosabban Matt mellé. Összehúztam a szemöldököm és érdeklődve felé néztem, magas, festett szőke haj, erősen smink első észrevétel. Szaggatott , fekte cicanadrág volt rajta,  és a melle ami hát, nem volt kicsi, ki volt téve a világ elé. Úristen…

-          Segíthetünk valamiben? – kérdeztem a lánytól nem túl kedvesen.

-          Ööm, Nana, Rea. Ő itt Taylor. – mutatta be Matt az idegen csajt. Kedvesen vigyorgott, de én valahogy nem éreztem szimpátiát iránta. Egyáltalán ki is ő most? Miért van Mattel? Honnan ismeri?

-          Szervusz. – köszönt a lánynak Rea.

-          Hello. – löktem felé egy köszönésnek szánt szót. Amit valószínűleg csak a többiek értettek köszönésnek. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy ’Menj innen, kedves’ egy kaján mosollyal a fejemen. De nem, én jó kislány létemre köszöntem neki. 

-          Á! Nana. – nézett rám nyálasan. – Nagyon sokat hallottam már rólad. –szuper. A tipikus duma…

-          De jó neked! – mondtam ironikusan. – Én meg azt sem tudom ki vagy! De vicces. – ráztam nem túl kedvesen a fejem. A lány lepődött arcot vágott és Mattre nézett segélykérően.

-          Nana!- szólt rám kicsit fegyelmezően. – Ő itt a barátnőm. – amikor kimondta, lefagytam… a barátnője? Én erről miért nem tudok? És miért van itt? Őt senki sem hívta…

Taylor Newman

   

   Nagy csendben taxiztunk hazáig ott pedig meg kezdőthetett az amire már 3 napja várok. Csak épp egy nagy hibával. Taylor teljesen lerombolta az ötletem. Ha ő itt van biztosan nem tudok majd Mattel együtt lenni mert, ő nem olyan, hogy egyedül hagyná a barátnőjét. Úgy érzem, hogy haragszok rá.

   Körbevezettük a vendégeket a házban, mindenkinek leesett az álla, hogy milyen szép. Taylor annyira aranyosan viselkedett, olyan bájos volt, hogy megtudtam volna fojtani egy kanál vízben. Annyira unszimpatikus ez a lány, hogy nem fogok vele kibírni egy hetet, nemhogy kettőt, vagy akár többet. Nem tudom magamban, hová tenni ezt a nőt, vagy mit. Lehet, hogy előítélet vezényel? Lehet, hogy időt kéne adnom neki, hogy megismerkedjünk? Talán. De nem azt szokták mondani, hogy hallgass a szívedre. Mert a szívem azt mondja, hogy ez a lány nem való ide, vagy nem való Matthez. Az agyam pedig erősködik, hogy várjak még, had ismerjem meg. De az is lehet, hogy pont fordítva? Jajj nekem!

-          Hol a szobám? – kérdezte pimasz mosollyal Timo.

-          Ki mondta, hogy van szobád? – húztam fel viccesen a szemöldököm.

-          Most komolyan. – villantotta ki a fehér fogait a srác. Körbenéztem láttam, hogy Reachel a konyhában van, így Timo fülébe súgtam, hogy hol találja a szobáját. Ami nem az övé, hanem a nővéréé, de szerintem átrendezi magának otthonosan.

-          És a mi szobánk hol lenne? – mosolygott rám Matt. Valahogy nem tudtam értékelni ezt a mosolyt, mert valami belezavart a képbe. Egy másik mosoly, Tayloré, azt nem akartam látni.

-          Nos, mivel nekünk senki nem szólt arról, hogy lesz egy potya vendég is. – utaltam Taylor jelenlétére amit Matt egy vállba boxolással értékelt. – Azt akarom mondani, hogy én úgy terveztem, hogy Matt velem alszik de így, hogy te is itt vagy aludjatok a vendégszobában. – forgattam a szemeim.

-          Köszönjük. – fordult sarkon a szőkeség és a vendégszobát kezdte keresni. Megharagudott rám, annyi baj legyen.

-          Most miért csinálod ezt? – fogta meg a vállam Matt.

-          Én? Inkább te? Miért hozod ide úgy a barátnőd, hogy nem szólsz? Azt hittem majd szuperül elleszünk ketten, erre itt ez a csaj…  - mondtam a bátyámnak szemrehányóan.

-          Mert hárman nem lehetnénk el?- az arca csalódott volt. Lehet, hogy félre ismerem Taylort?

 Matt a barátnője után ment én pedig úgy döntöttem megyek és lefekszem aludni, mert ez a mai nap kicsit betett nekem. Még dél sem volt, de én olyan hulla fáradt voltam, hogy kész szerencse, hogy nem aludtam el a szobámba vezető úton. Ledobtam magam az ágyra és éppen kezdett hatalmába venni az álom, amikor megszólalt a telefonom.

Oh! Darling, please believe me
I'll never do you no harm
Believe me when I tell you

    

  Gyorsan felvettem, és ezzel abbamaradt a The Beatles szám. Fülemhez emeltem a készüléket és beleszóltam.

-          Itt Julia Cole. – szóltam bele óvatosan a telefonba mert nem tudtam ki van a vonal másik végén.

-          Jajj, de hivatalos vagy. – nevetett bele egy ismerős hang. Niall! Már úgy hiányzott.

-          Sziaaaaaaaa! –ordítottam bele teljes hangerővel.

-          Hohó! Csak csendesen, ki vagy hangosítva. – halottam távolabbról Harryt is.

   

  Elbeszélgettem a srácokkal, azt mondták, hogy Európa csodálatos. Rengeteg rajongójuk van ott is, és Niall büszkén újságolta, hogy megismerkedett egy holland lánnyal, aki nagyon szimpatikus neki. Érdeklődtem a többiekről is, Harry azt mondta, hogy alig bírja ki Sara nélkül. Talán elvonóra kéne járnia. Zayn minden városban ahol fellépésük van, vesz vagy 40 pólót és elosztogatja a rajongóknak. Hát eltudom képzelni, hogy mit érez egy  Zayn fan, ha kap tőle egy pólót. Liam és Louis pedig nem voltak ott. Pont Louis nem volt…

   Elköszöntem a srácoktól és újult erővel mentem le a többiekhez, akik a nappaliban beszélgettek.  Csendesen  lebattyogtam a lépcsőn és a kapcsolódtam a társasághoz…