14. Előre szóltam!

Moooosolyt! Húha:) nagyszerűek vagytok! Most már biztos vagyok benne, hogy van olyan aki folyamatosan olvassa a blogot aminek nagyon örülök :3 Ehhez a részhez nem fűznék semmit.:)) csak azt, hogy jó olvasást! És nagyon kérem, ha olvassátok akkor iratkozzatok fel RENDSZERES OLVASÓNAK! megköszönném:)) 5 tetszik és 2 komi után következő rész! smileeeeee

    Egyre halottam ahogyan a léptek közelednek felém, így gyorsabb tempóban haladtam. Már nem voltam messze de a személy aki utánam jött gyorsabbnak bizonyult. Remegtem a félelemtől, minden megfordult a fejemben, még az is, lehet, hogy Peter jön utánam. Éreztem, hogy már nem lehet több köztünk 5 méternél, ekkor megfordultam és hangosan rákiáltottam a mögöttem haladó valakire.

-          Ne merészelj közelebb jönni!- ordibáltam a velem szemben álló, rémült arcot vágó idős hölggyel. – Ööö, azaz tessék csak menni. - igyekeztem elfeledtetni vele, azt,ahogy az előbb nekiestem. A néni nem is vett emberszámba csak fújtatva otthagyott a sötét utcán. Ezt sem fogom az önéletrajzomban feltüntetni. „ Hobbim: Esténként idős hölgyeket ijesztgetek”.

 Nemsokára már otthon is voltam. Benyitottam a házba, ahol síri csend uralkodott. Se a Tv nem zúgott se a rádió nem üvöltött. A nappaliban két alvó srácot láttam egymásnak dőlve a kanapén. Néha tényleg úgy érzem, hogy Timo nem csak Rea öccse, hanem az enyém is. Nem szóltam hozzájuk csak rájuk terítettem egy pokrócot, mert ma különösen hűvös van. Felmentem a szobámba, gyorsan letusoltam, megmostam a hajam, és már mentem is volna aludni, amikor láttam, hogy egy autó áll meg a ház előtt. A sötétben nem igazán tudtam kivenni, hogy milyen autó, de annyit láttam, hogy egy lány hosszas beszélgetés után beszalad a házba az autó pedig elhajt. A lányt beazonosítottam, Reachel. Leszaladtam a lépcsőn, hogy kifaggassam.

-          Hé! Ki volt ez?- kérdeztem tőle suttogva, nehogy a fiúk felébredjenek.

-          Nathan. – adta meg röviden a választ.

-          Nathan? Randiztatok? – kérdeztem elkerekedett szemekkel.

-          Igen, már nem is először. De nem kell semmi helytelenre gondolni oké? Csak randi. – nyugtatott a barátnőm miközben egy kakaót csinált magának. Láttam rajta, hogy nem igazán van magánál, pörgött, kakaót ivott amit jó ha évente egyszer iszik és folyamatosan mosolygott.

-          Megcsókolt?- kérdeztem rögtön a közepébe vágva, mire ő csak elmosolyodott és óvatosan bólintott egyet. -  Most nem mondtad volna el ha nem kérdezem? – nevettem rá.

-          De, csak előtte én is fel szerettem volna fogni. – ölelt át, és én ebből az ölelésből tudtam, hogy annyira boldog amilyen talán csak ritkán adatik.

-          Sara és Harry járnak. – váltottam hirtelen témát.

-          Gondoltam. – kacagott fel, azután mind a ketten elmentünk aludni.

       Reggel*

  Már lent sürgölődtem a konyhában ( tejbegrízt csináltam reggelire ), amikor Matt és Timo is felkelt.

-          Te jó ég! – halottam Matt szenvedő hangját.

-          Azt hittem van fenekem, de most nem érzem. – nyöszörgött Timo.

-          Hát, drágáim. Talán nem a kanapén kéne aludni. – jött le a lépcsőn Rea, aki a fiúkkal ellentétben még úgy is, hogy alig aludt, fitt és energikus volt.

-          A reggeli majd visszavarázsolja a feneked. – szóltam Timothynak, ezzel pedig felhívtam  mindenki figyelmét arra, hogy kész a kaja, amitől mint egy megvadult pocokcsorda rohantak a konyhába.

-          Sara még alszik?- kérdezte teli szájjal Timo.

-          Rágd meg, nyeld le és csak utána szólalj meg! –okította ki az öccsét Rea, a fiú megrágta, lenyelte utána pedig kidugta nővérére a nyelvét majd rám nézett.

-          Sara a fiújánál aludt. – mondtam spontán amire a két srác szeme nagyra nyílt. Nekik is elmagyaráztam a tegnap történteket, hogy képben legyenek.

 Reggeli után felkaptam egy könnyű kis szerelést és kiültem a kertbe. Nem volt túl sok időm az egyedüllétre mert Rea pár pillanat múlva megzavart azzal, hogy vissza kéne vinnie Liam pulcsiját mert tegnap nála maradt, de egyedül nem szeretne menni. Így hát szedelőzködtem és elmentünk a srácokhoz.

-          Helló! – köszönt nekünk Niall. – Pont jókor jöttök, mert nincs aki reggelit csináljon.

-          Mindenki alszik? – kérdeztem a szőke csodát.

-          Igen, azaz nem. Louis és én már nem, de egyikőnk sem tud reggelit csinálni. – panaszolta Niall, mire mi Reaval készségesen befáradtunk a házba. A konyha pultnál Louis ücsörgött… félmeztelenül … Amikor megláttam teljesen elpirultam, és nem tudtam hova nézni, mert mint egy mágnes vonzta a tekintetem a felső teste.

-          Mi lesz a menü? – kérdezte tőlünk üdvözlésképpen a barna hajú srác. Gyorsan megcsináltuk nekik a menüt, de még annál is gyorsabban meg is ették.

-          Csak azért jöttünk, mert visszahoztam Liam pulcsiját. De már mennünk is kell, mert még be kell vásárolnunk. – mondta Rea a fiúknak, de a vásárlást én is csak most halottam először.

-          Veletek megyünk. – jelentette be Lou, és már fel is kapta a pólóját ami eddig az egyik széken pihent.

-          Szuper! – helyeselt Rea. – De Niall! A mi konyhánk üres nem a tiéd! – fogta meg a srác vállát aki csak nevetve bólintott egyet.

         Bevásárlóközpontban*

-          Louis normális vagy? Niall! Ha még egyszer beteszel egy kirakóst a kosárba nem kapsz ebédet! – fenyegetőzött Rea a valóban hülyék módjára viselkedő fiúkkal. Lou leragadt a játékosztályon és egy zenélős autót bömböltetett, Niall pedig egy 1D-s kirakósba szeretett bele és mindenáron meg akarta velünk vetetni. ( kicsit sem egoista dolog :D )

  

  Egyik srác sem lőtte be a haját, csak lazán hétköznapi szerelésben jöttek velünk, hétköznapi lányokkal. Louison még sapi is volt, Niallen pedig napszemüveg.  Próbáltunk elvegyülni az emberek között, de ez egy Horannel és egy Tomlinsonnal nem igazán megy. Loui kifaggatott, a tegnap esti „egyedül megyek haza a sötétben” akciómról és amikor elmeséltem neki, hogy rákiabáltam egy nénire csak simán kiröhögött és egy répát nyomott a kezembe.

-          Ez most mi? – néztem a kezembe tartott zöldséget.

-          Tízórai. – vigyorodott rám viccesen Louis, én pedig betettem a kosárba a répát.

Pár sorral arrébb megláttam egy ismerős alakot. Háttal állt nekem, de annyira ismerős volt, hogy addig ácsorogtam amíg oldalra nem fordította a fejét és akkor végképp tudtam, hogy ismerem! Iszonyatos düh volt bennem. Gondolkodás nélkül odamentem a hosszú szőke hajú lányhoz.

-          Hát, szia! – mosolyogtam rá cinikusan. – Tudsz teleportálni? – néztem mélyen Taylor szemeibe, amire az ő arcán egyszerre változtak az érzelmek.

-          Ööö. – csak ennyit tudott kimondani, mert egy alacsony fekete hajú, fültágítós srác lépett mellé és kedvesen hozzá szólt.

-          Kicsim ez az a sampon? –kérdezte Taylort akinek még nagyobbra nyílt a szeme, de nem csak az övé, az enyém is.

-          Kicsim? –szegeztem a kérdésem a srácnak. Oldalról Lou, Rea és Niall feszülten figyeltek.

-          Figyelj. – kezdte nem túl bátran Taylor.

-          Hah. – legyintettem felé lesajnálóan, ezzel jelezve azt, hogy nem érdekel a mondanivalója. – A barátnőd? – fordultam újra a fekete hajú sráchoz.

-          Ja. Miért?- nézett rám kíváncsian.

-          Mert nem te vagy az egyetlen pasija. – vigyorogtam közben a szőke fúrja arcába. – Van neki még egy, talán kettő, hmmm, akár három… - viselkedtem viccesen, de közben ott helyben téptem volna ki az összes póthaját.

-          Elég! – kiáltotta el magát Taylor. – Cole, ebből egy szó sem igaz! Nem is tudom ki ez a lány! – próbálta magát kivakarni a szarból de nem nagyon jött neki össze, mert Reachel az igazságharcos közbelépett.

-          Undorító vagy! Hogy bírsz ennyit hazudni? Mattnek azt mondod, hogy visszamész Doncasterbe és ott vársz rá, ennek a Colenak pedig azt meséled be, hogy nem ismered őt?! – mutatott rám a barátnőm.

-          Mi a franc van? –tárta szét ingerülten a karját a Cole nevezetű fickó.

-          Semmi. – vágta rá reflexből Taylor. Én hirtelen oldalra léptem s felhívtam Matte és utasítottam, hogy maradjon csendbe, csak hallgassa a beszélgetést. Taylor agya elborult, Lou és Niall pedig a sor végéről nézték a jelenetet.

-          Cole egy szavukat se hidd el! Nincs semmiféle Matt, se Doncaster…- kezdett egy kicsit szánalmassá válni a hazugságainak mennyisége, de ekkor Matt megszólalt a telefonon keresztül.

-          Jó, hogy bírsz még lábon állni, ennyi hazugság után…

-          Matt?- nézett a kezemben lévő telefonra Taylor. Látszott a csajon, hogy feladta a próbálkozást, már nem akarta magát a helyzetből kiszedi győztesen. – Menjetek a francba! –kiáltotta el magát és elviharzott. Cole csak bámulta a kezében tartott sampont és nemigen fogta fel a történteket.

-          Szingli vagy! – veregettem vállba a srácot.

-          Én is! – szólalt meg Matt a telefonból, mivel még mindig vonalban volt. Cole elmosolyodott, aztán eltűnt egy másik sorban.

-          Hát ez gyors volt… - jegyeztem meg. – Colet nem nagyon hatotta meg a dolog.

-          Pedig én azt hittem rendes lány… - túrt a hajába Rea és Tayloron gondolkodott.

-          Nana! – szólt hozzám a telefonból Matt. – Köszönöm!

-          Máskor higgy nekem. – egyre többen köszönnek meg nekem dolgokat, tegnap Zayn, ma Matt.

   A fiúkkal megbeszéltük a történteket, majd a kasszánál kifizettük amit vettünk. Louist meghívtam egy tízóraira ugyebár, Rea pedig Niallt hívta meg egy 10 darabos fánkra. Jól járt a két fiú, hogy eljöttek velünk… Kifelé haladva egy kislány szaladt oda Louishoz.

-          Szia. –állt meg a barna hajú fiú előtt. - Kaphatok egy aláírást?

-          Persze. – mosolygott kedvesen Lou a kislányra aki körülbelül 6 éves lehetett. Aláírta a kislány papír fecniét aki ezután Niallel is alá íratta. A szőke herceg kedvesen megkínálta a fánkjából, a kislány pedig el is fogadta. Sokkal felszabadultabban ment vissza az anyukájához, onnan pedig még egyszer visszaintegetett a két fiúnak.

-          Ez nagyon aranyos volt. - jegyeztem meg.

-          Ilyenkor nagyon szeretek híres lenni. - mondta Niall, akinek nagyon ritka pillanatai azok amikor komolyan beszél de ez most az volt.

  

 Hozzánk mentünk, mind a négyen mivel úgy gondoltuk itt az ideje bemutatni a srácokat Mattnek és Timonak. Sara Harryvel lesz ma, amit nem is bánok, Liam és Zayn viszont átnéznek, ha felkeltek. Otthon találtuk a két vendégünket.

-          Mi már ismerjük egymást. – fogott kezet Matt és Lou. Valóban! Louis nem csak az én szomszédom volt hanem Matté is. Viszont Timothyt egyik srác sem ismerte.

-          Húha! Olyanok vagytok mint, két tojás. - utalt Niall, Rea és Timo közötti feltűnő hasonlóságra.

-          Végül is az öcsém … - forgatta meg a szemeit Rea.

-          Ja, le sem tagadhatnám… - mondta tetettet undorral Timo. Rea a  mosogató felől szúrósan az öccsére nézett aki csak felnevetett. – Nem kell félned!- ölelte át a nővérét. - Sosem tagadnálak le. – jó volt látni milyen jó kettőjük között a kapcsolat. Matt átkarolt és büszkén elkezdte szorongatni a vállam.

-          Aú! – visítottam nevetve.

-          Testvéri szeretet. – kuncogott Niall az asztalnál ülve.

-          Ha te szemmel tartottál engem a barátnőmmel, azaz a volt barátnőmmel kapcsolatban, én sem hagyom hidegen a pasid. – nézett a szemembe féloldalasan.

-          De nekem nincs pasim. – ráztam meg a fejem.

-          Majd lesz. – nevetett Niall és rásandított Louisra.

-          Remélem. – mondta csendesen Lou.

-          Aha! – csillant fel Matt szeme. – Louis! Szemmel tartalak!

-          Mi?- néztem értetlenül a bátyámra, de választ nem kaptam csak egy sejtelmes mosolyt.

  

  Niall és Timo rögtön megtalálták a közös témát, még pedig a videojátékot. Elfoglalták a nappaliban a Tv-t , és maratoni Xbox-ozásba kezdtek. Elindultam a konyhába, hogy ebédet csináljak, mert hát valakinek azt is kell nem-de?

-          Várj segítek! – jött utánam Louis, aki eddig Timonak szurkolt a videojátékban. Elővettem minden hozzávalót és keservesen néztem rájuk.

-          Mi ez az arc? – nevetett rajtam Lou.

-          Nem tudom elkészíteni a spagettit.

-          Hát, azt el is hiszem… Nem hinném, hogy eddigi életem során ettem már olyan spagettit amiben volt répa. – mutatott a pulton levő zöldségre. – Habár! Biztosan finom.

-          Esetleg… Te tudsz valami kaját összedobni? – kérdeztem vonakodva, mert a választ én is tudtam.

-          Neeeem!- mondta határozottan Louis. – Nem lenne jobb ötlet ha rendelnénk valamit?

-          Én is erre gondoltam. – mosolyogtam rá.

-          Nagyon szép mosolyod van. – járkált a tekintete a számon majd a szemembe tévedt. Megilletődve megköszöntem, majd megrendeltem az ebédet.

 Fél óra alatt ki is hozták a megrendelést. Kifizettem a futárt és már indultam vissza a többiekhez a konyhába amikor megint kopogtattak az ajtón.

-          Visszajött borravalóért. – kiáltotta nekem nevetve Niall. Kinyitottam az ajtót és két újabb vendéggel álltam szembe.

-          Sziasztok. - köszöntem Zaynnek és Liamnek. – Nektek is jó az időzítésetek. Pont most hozták meg a kaját.

-          És szerinted ez véletlen. - karolt át Zayn és így mentünk vissza hármasban a konyhába.

-          Emberek! – csapta össze a kezét Liam. – Zaynnel remek ötletünk támadt! …