12. Bonyodalmak...

Mosooolyt! Itt lenne a 12.rész, ez az egyik rész azok közül amit nem igen szeretek... valahogy nem tetszik. De úgy látom nektek sem, nem nagyon kapok visszajelzéseket, szóval várható lesz egy kis szünet. Addig is jó olvasást::) 4 tetszik és 2 komi után kövi rész:) smileeeeeeeeeeeeeee

0

    Reggel kivételesen én keltem a legelőször, azért mert Nathel korán találkozunk, hogy megelőzzük azt az elviselhetetlen tömeget a strandon. Gondoltam ma is olyan szuper idő lesz mint tegnap, ezért lengén öltöztem fel, erre amikor kilépek az ajtón, éreztem ahogy a hideg levegő végig fut a testemen. Nem mondom, hogy hideg volt, de elég hűvös volt az idő. Strandolásra pont nem alkalmas. Gyorsan visszamentem átöltözni, felvettem egy csőfarmert egy pulcsival és már indultam is. Biztosan kitalálunk Nathannel valami másik programot. A Lamberth Roadnál találkozunk 9-kor. Hipp –Hopp oda is értem, és nagy boldogságomra Nath már várt rám.

Nana ruhája:)

-          Szia. – köszönt nekem kedvesen, majd megöleltük egymást. Megdumáltuk, hogy ma biztosan nem megyünk strandra, de Nathnek volt egy szuper ötlete. A kocsijával jött és azt mondta ha egész nap ráérek  lemehetnénk a partra ami innen egy és fél órára van.

-          De nem fürdeni! – néztem rá szigorúan, mire ő csak bólintott. Kicsit vonakodva szálltam be az autójába, mivel még alig ismerjük egymást de megbízok benne.

  Az út közben beszélgettünk, és énekelgetünk. Kiderült, hogy nagyjából ugyan azaz ízlésünk. Betette az egy kedvenc CD-jét amin egyszer csak megszólalt Bruno Mars Today My Life is Begins dala. Az egyik kedvencem.

-          I will break these chains that bind me, happiness will find me
Leave the past behind me, today my life begins
A whole new world is waiting it's mine for the takin'
I know I can make it, today my life begins. – énekeltük közösen. Nekem borzalmas hangom van, de Nath se semmi. A mély hangjával elég nehezen énekelte ki a magas hangokat. Azt hittem beszakad a dobhártyám. Hangos nevetésben törtünk ki a szám végén, és megbeszéltük, hogy erről nem fogunk senkinek mesélni.

-          Jaj! –nevetett még egyet Nath. – Még nem is beszéltünk a szerelemről. – bökött az egyik kezével vállba. – Pasi? – kérdezte tök spontán.

-          Nincs.

-          Szóval alakul. – mosolygott rám. – Ki az? – vette le a szemét egy fél pillanatra az útról, hogy rám nézzen.

-          Gyerekkori ismerősöm. De nem nagyon érdeklem. – rántottam meg a vállam.

-          A lányok mindig ezt hiszik, amikor egy srác igyekszik felkelteni a figyelmüket. – rá néztem és láttam, hogy mosolyogva mondja.

-          Tapasztalat? – kérdeztem titokzatos nézéssel.

-          Bizony. – nevetett fel kínosan. – Elmesélhetek valamit? –pillantott megint rám és láttam a szemében a szomorúságot.

-          Természetesen. – fogtam meg gyengéden a vállát.

-          Most léptem túl életem nagy szerelmén. Trisa, volt az a lány akit legszívesebben elvettem volna. – itt nevetett – de még a barátnőm sem volt. – Nath elég komor arccal mesélte el nekem, hogy, hogyan ment tönkre a barátsága a lánnyal. Habár neki ez nem csak barátság volt. Trisa rossz környezetbe került és teljesen elhanyagolta a régi barátait. Ivott, füvezett, flegma volt mindenkivel, ekkor Nath már nem szeretett volna vele lenni, így megszakították a kapcsolatot. Már egy éve nem látta Trisat, de azt halotta, hogy elvonóra jár. Szomorú… 

-          Váltsunk témát! – túrt idegesen a hajába Nathan.

-          Hát, szerintem megérkeztünk! – mutattam ki az ablakon. Hullámzó kékséget láttam a szemeim előtt, ami rettenetesen elnyerte a tetszésem. Nath megállt az autóval még az úton mert nem mert a homokra hajtani, így gyalogolnunk kellett egy kicsit.

   

 Tornacipőben indultam el otthonról, mert különben megfagyott volna a lábam, de a homok annyira hívogatott afelé, hogy levegyem a meleg cipőm és mezítláb sétáljak tovább, hogy nem bírtam megállni. Lehuppantam a homokba és a lábam felé nyúltam. Nath hangosan felnevetett és követte a példámat. Levettük a cipőink és elindultunk a nagy kékség felé…

   ˛ ˙˙˙  Sara szemszöge  ˙˙˙ ˛

  

 Jajj nekem. Már nem bírom sokáig itt Skóciában. Nagyon örülök, hogy a csapatnak elég jól megy most a sora és ilyen helyekre is hívnak minket meccsre, de nekem ez nem jóóó. Pont most amikor Harryvel alakuló félben vagyunk. Apropó Harry! Minden nap beszélünk telefonon, de az nem az igazi. Nagyon rendes és édes fiú, és már nagyon hiányzik az, hogy zavarba hozzon. A lányokkal is beszélek néha-néha, de legalább már … már, ööö, már holnapután, után, után megyek haza. Alig várom!

 Ma Írország ellen játszottunk, ez már a 4. meccsünk a nyolc nap alatt. Elég hulla vagyok de még bírom, egy darabig. Minden nap látom azt a fiút akit ma is láttam a nézők között. Minden meccsünkön itt van, és mindig ugyan ott ül. Amikor a meccsnek vége lett, éreztem ahogy a torkom kapar a szárazságtól, de végül is megérte. Mi nyertünk! Keresni kezdtem a kulacsomat, hogy igyak mert a pillanaton összeesek a szomjúságtól, de nem találtam. Feltúrtam a táskámat, de egyszerűen nem találtam. Aztán megláttam egy lábszárt. Mert hajolva keresgéltem a táskámban. Felegyenesedtem és azt a srácot láttam magam előtt akit az előbb is megemlítettem, azt aki minden meccsünkön itt van. Kedvesen rám mosolygott és átnyújtott egy üveg vizet.

-          Jajj, köszönöm! – köszöntem meg neki tök spontán.

-          Nincs mit! Egy ilyen lánynak nem szabad kiszáradnia. -  nézett rám huncutúl.

-          Milyen lánynak? – tettem csípőre a kezem és a faggató pillantásom elővéve erősen a szemébe néztem.

-          Ilyen tehetséges lánynak, aki mellesleg elég szemrevaló. - próbált bókolni.

-          Hát, vízre mindenkinek szüksége van…-  vágtam nemtörődöm fejet, mert annyira nem volt kedvem vele foglalkozni. Amióta Harryvel kicsit közelebb kerültünk nem igazán szoktam más fiúkkal flörtölni.

-          Rád pedig nekem lenne szükségem. – kacsintott rám. Na jó, ez nekem egy kicsit sok! Mondani szerettem volna valami csípőset, de én nem vagyok az a fajta aki bunkóskodik. Akarom mondani, próbál bunkó lenni. Sose ment! Mindig én voltam a kedves, aki mindenkinek segít satöbbi. Most se történt máshogy, elindultam vissza a szálás felé mert nagyon fáradt voltam, de a srác aki próbált behálózni nem tágított mellőlem. Van képe úgy velem lenni, hogy még a nevét sem tudom? ( :D ) Hirtelen éreztem, ahogy elborul az agyam! Rettenetesen pisilnem kellett. Gondolkodás nélkül elkezdtem a szemközti ’TOILET’ feliratú bódé felé futni, a srác pedig utánam. Beszaladtam, de a hölgy aki „vigyázott a rendre” nem engedett be a sporttáskámmal együtt. Így a nagy hévben a fiú kezébe nyomtam a holmimat, aki csak felnevetett. A WC-n halottam ahogy megszólal a telefonom. Kedvenc számom felcsendült, aztán hamar vége is lett, a zenét pedig egy párbeszéd követte.

-          Haló? –szólt bele az idegen srác a telefonomba. Hogy merte felvenni?! – Ő most nem ér rá! … Hogy én ki vagyok? Az egyik pasi jelöltje!- mondta hangosan meggyőző, és erényes hangon. Pasi jelöltje? A nagy kakit! – Hogy randin vagyunk-e? Hát, haver alig hallak, de ja! Randink van….Haló?Haló? Halóóó? – kezdett most már csak magával társalogni. Randin? Hol él ez? Randi!? Csóró!  Gyorsan kisiettem a mosdóból kivettem a kezéből a cuccaim, és értetlenkedve ránéztem. Megráztam a fejem aztán otthagytam. Otthagytam a nyilvános WC-ben. Nagyon ügyes vagyok. ( :D ) Megnéztem a hívólistát, mert kíváncsi voltam kivel beszélt a Majom. ( Így neveztem el az ismeretlen srácot) Amikor elolvastam a nevet, lefagyott az arcomról a mosoly. Bárkivel  beszélhetett volna, csak vele ne! Pont vele? Miért? Rögtön vissza hívtam a számot, amit az illető nem nagyon akart felvenni de a végén csak beleszólt.

-          Mi az? – kérdezte tőlem nem törődöm hangon a telefon másik végén lévő személy.

-          Akivel előbb beszéltél… Az, az sem tudom kicsoda! Nem is ismerem, csak megfogta a táskám amíg… - próbáltam megmagyarázni ezt a kínos szituációt.

-          Nekem nem kell bizonygatnod semmit! – vágott a szavamba flegmán a telefon partnerem.

-          Harry?- kérdeztem a kagylóba kétségbeesetten.

-          Szabad vagy! Azzal találkozgatsz akivel akarsz, azzal randizol akivel akarsz! – röhögött kínosan a telefonba.

-          De én nem vagyok szabad…- csúszott ki a számon, de már rögtön megbántam. Ha rákérdez, hogy ezt most, hogy értem akkor nem fogok tudni válaszolni. De nem kérdezte.

-          Pedig nagyon úgy tűnik. - mondta majd letette a telefont. Azaz rám csapta, pedig én nem csináltam semmit. Mondjuk, én már talán a harmadik randink óta belehabarodtam Harrybe, de ezt csak én tudom. Eléggé elmélyült már a kapcsolatunk ragaszkodunk egymáshoz, de nem járunk hivatalosan. Mármint, én nem bánnám, mert én talán, kicsit bizonytalan vagyok e téren de azt hiszem szeretem Harryt, és nem bánnám ha már a barátom lehetne. De ezzel elszúrtam.  Most azt hiszi, hogy nekem ő csak egy jelölt. De nem! Nekem most csak ő van, még ha ő erről nem is tud. De bennem is felmerülhetnének ilyen kérdések, de nem engedem nekik, hogy kételyeket ébresszenek bennem. Akkor Harry miért engedi?

  

  Egész este Harryn gondolkodtam. Nem bírtam aludni, mert tudtam, hogy csalódott bennem igazságtalanul, és mert azt is tudtam, hogy még bő egy hétig nem találkozunk, azaz nem tudjuk őszintén megbeszélni. Legszívesebben ordítottam volna a tehetetlenségem miatt, de nem tettem. Inkább a fal felé fordultam és csak a szép emlékekre gondoltam…

 

    ˛ ˙˙˙  Nana szemszöge  ˙˙˙ ˛

   Nathhel csodálatos napot töltöttünk együtt. Rengeteget nevettünk és még többet megtudtunk egymásról. Már nagyon későre járt, és már teljesen megbíztam benne, így megkértem, hogy vigyen haza. Elfurikázott engem hazáig és egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne mutassam be a többieknek.

-          Bejössz? –mosolyogtam rá a kocsi ablakából.

-          Már késő van. – mondta az órára nézve.

-          Egy kicsit! Na, legalább megismered a többieket! – vágtam kiskutyafejet, ami sikeresen bevált.  Nathan kiszállt az autójából, és követett engem. Belépve az ajtón hangos   ’ Végre már, hogy megjöttél’ és ’ Szobafogság!’ kiáltásokat halottam. Amint hallották a többiek is, hogy több cipő kopog a kelleténél elhalkultak. Vigyorgó fejjel léptünk be Nathel a nappaliba. Lepődött arcokat láttam magam előtt. Matt úriember módjára, nem is köszönt Nathnek, de a többiek kedvesen üdvözölték. Taylor talán túl kedvesen is.

-          Szia! Taylor Newman, és kitalálom… Te egy bikini modell vagy? – kérdezte olyan ’cuki szőke vagyok, ugye látod????’ nézéssel ami nekem nagyon nem tetszett.

-          Nathan Holberg, és nem. Semmi közöm a bikini modellekhez. – viszont Taylor kedvessége nem ért sokat. Nath nem igen foglalkozott vele, hanem inkább Reat nézte. Mit tettem? Behoztam egy nagyon helyes fiút egy olyan házba ahol van két szingli lány! Mármint, van egy szabad lány, meg van Taylor. Aki két perc alatt szingli tud lenni.

   

 Nath mindenkivel kedvesen elbeszélgetett, de Matt tudomást sem akart róla venni. Aztán nagy nehezen mégis csak bemutatkozott. Nath spontán viselkedett vele, és hamar találtak közös témát is. Hipp –Hopp összehaverkodtak, és már Matt sem viselkedett vele olyan elutasítóan. Viszont mennie kellet mert már tényleg nagyon későre járt. Elköszönt mindenkitől, Reaval nagyon összeillenek, de szerintem ez nem csak nekem tűnt fel. Komolyan olyan volt amikor először egymásra néztek, mint a filmekben. Szerelem első látásra. Timo aranyos fiatalkorú kisfiúként bevonult a nővére szobájába és nem igen beszélgetett velünk. Nath mindenkit megölelt, elkérte Reachel telefonszámát, amit a lány oda is adott. Ez nagyon fura! Rea mindig elővigyázatos, sose szokott meggondolatlanul cselekedni, de most odaadta a telefonszámát egy számára vadidegen embernek. Taylor is kedvesen megölelte a srácot és nyálasan hozzá szólt.

-          Ha gondolod én is megadhatom a teló számom. – kacsintott a fiú felé. Matt nem volt a szobában mert anyuval beszélt telefonon, de ha halotta volna, hogy hogyan beszél a barátnője Nathel szerintem meglepődött volna.

-          Szerintem még találkozunk, majd talán akkor. – koptatta le a szőke csajt Nath, de csak udvariasan.

  

 Ki kísértem az ajtón, majd beszállt az autójába és elhajtott. Örülök, hogy megismerkedtek, de azért Taylor formás kis seggét szívesen megrugdosnám. Utálom… Visszamentem a házba és Matt intett nekem, hogy menjek vele a konyhába.

-          Tessék? – mosolyogtam rá kedvesen. Valahogy kezdem feldolgozni, hogy , Mattnek egy számomra ellenszenves barátnője van. De ez még csak a feldolgozási időszak!

-          Anyával beszéltem. Először is puszil, másodszor pedig azt üzeni, hogy Apa meglátogat minket…- mondta halál komolyan nekem. Azzal a szóval, hogy ’apa’ nem nagyon szoktunk szórakozni. Mindkettőnknek a gyenge pontja apa. Aki itt hagyott minket, a karriere miatt. Nem éreztem azt, hogy boldog vagyok mert láthatom az apukám. Inkább olyan ’na most mi lesz’ érzésem volt.

-          Mikor? – csak ennyit tudtam kinyögni.

-          Három hét múlva. – próbált mosolyogni Matt de nem igazán sikerült neki. – De van egy jó hírem. Ami csak neked jó hír. Taylor jövő héten hazamegy. – ő nem mosolygott, de én akaratlanul felkiáltottam egy ’ez az’-t jó hangosa. Matt csak megrázta a fejét, és kedvesen átölelt.

  

 A következő napokat megpróbálom Reaval és Timoval tölteni. Matt és Taylor had élvezzék egymás társaságát, amiben csak azt nem értem, hogy Matt mit élvezhet Taylor társaságában. Mert a csaj csak kívülről valaki, belülről egy senki. Megint előjött az őszinte énem. Ma este még mindenkinek odaadtam az ajándékot amit nemrég vettem nekik a városban. Utána elmentem feldolgoznia a mai napom, azaz aludni…