Oldalmegjelenítés

2012. augusztus 31., péntek

7. Szembesülés


  ˛ ˙˙˙  Harry szemszöge  ˙˙˙ ˛
   
  Reggel szörnyen ébredtem, nem tudtam hol vagyok de még azt sem tudtam, hogy hol vagy min is fekszek. Finom illata volt és le fel emelkedett néha még mocorgott is. Kinyitottam a szemem és eltekintve a fejfájástól boldog lettem. Sara hasán aludtam! Mint a mesékben, teljesen belehabarodtam a lányba, mondjuk ez nem is meglepő.  Az este első részében nem ittam óvatosságból. Mindig én leszek az aki először taccson van, gondoltam most változtatok ezen és gonosz módon rávetettem magam Nanára. Reachel le is ordította a fejemet de nem igazán foglalkoztam vele…Teljesen rendbe volt a csaj a 10.-15. pohárig, ami nem kis teljesítmény de utána már kibukott. Lou egész este vele volt, nem ivott sokat de benne is volt egy kevés. Pár óra múlva már én is kész voltam. Nem emlékszem túl sok dologra a lerészegedésem után, de egyre biztosan. Megcsókoltam Őt …
-          Hé! Ez fáj! – nyöszörgött Sara.
-          Ne haragudj! – emeltem fel a fejem a hasáról.
-          Ööömm, jó reggelt. - nyitott be a szobámba Liam. – Ti együtt …?
-          Liam! Én is szeretlek! – vetettem goromba nézést a barátomra.
-          Oké, oké! Csak szólok, hogy lent várunk titeket. - nevetett ránk.
-          Azt hiszem, beszélnünk kell. - nézett rám Sara. Nagyon jó volt vele fel kelni, nem akartam elrontani egy beszélgetéssel.
-          Muszáj? – vágtam aranyos arcot mire ő csak elmosolyodott.
-          Hát, jó lenne, de ha így nézel akkor rá ér később is. –hajtotta le a fejét és a kezeit kezdte el nézni. Óvatosan az arca felé nyúltam és az állánál fogva felemeltem a fejét. Gyönyörű barna szemeit rám szegezte én pedig késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam még egyszer.
-          Harry.- szólt hozzám kétségbeesett hangon Sara. -  Most mit csinálunk? – utalt a fura szituációra. Én az ajkain gondolkodtam, de nem tudtam ő mire gondolt.
-          Menjünk le. - engedtem el az állát és a keze felé nyúltam de ő már felállt. Lassan lebandukoltunk a többiekhez. Siralmasan festettek, kivéve Zaynt, Liamet és Reat. Ők a nagyemberek akik nem ittak tegnap.

   
 ˛ ˙˙˙  Nana szemszöge  ˙˙˙ ˛
  
  Sara és Harry is csatlakoztak hozzánk. Nem tudok róluk semmit, hogy mi történt velük tegnap, de még magamról sem. Az a legfurább, hogy egy szobában voltam egy ágyban szépen betakarva, és az ággyal szembe levő kanapén pedig Louis ücsörgött. Ketten jöttünk le a konyhába ahol most már teljes a csapat Sara és a göndör megérkezésével.
-          Kegyetlenül rosszul vagyok. – panaszkodott Niall. – Nem fogom sokáig bírni. –pont amikor kimondta ezt, el is szaladt a fürdőbe. Rögtön utána mentem, féltettem, hogy valami baja lesz.
-          Köszönöm. – nézett rám Niall a gyomorürítés és a mosakodás után.
-          Ugyan. –legyintettem a kezemmel. – Amúgy mit szeretnél velem beszélni?
-          Hát, most nem pont ide illő téma de ha kíváncsi vagy elmondom. – vigyorgott rám. Már sokkal emberibb színe volt, eddig szinte falfehér komor arccal járkált fel-alá a házban.
-          Igen kíváncsi vagyok. – forgattam meg a szemeim nevetve.
-          Segítesz nekem? – tárta szét a karjait Niall.
-          Tessék? Miben? – annyira meglepett most már nem értettem semmit.
-          Zayn … - kezdte a kék szemű. – Van vele valami rendellenes. Nem szokott ilyen lapos lenni, most meg nem is mosolyog őszintén. Itt van köztünk de olyan mint egy szellem. – teljesen igaza volt Niallnek.
-          Rendben. – mosolyogtam rá kedvesen.

  Leballagtunk a többiekhez. Nem várt látvány tárult elénk, Sara arca tiszta csoki, Harrynek  a kezei voltak csokisak a többiek pedig spontán szétröhögték a két csokimajmon magukat.
-          Én is! – ordított fel mellettem Niall. – Nana! – kiáltott rám.
-          Tessék?- kérdeztem de már a kezemnél fogva el is húzott a csoki emberekhez.
   

 Harry csak úgy poénból arcon dobott valami olvadt ragacsos trutymókkal, amit próbáltam leszedni az arcomról de csak jobban elkentem. Már a kezem is olyan volt és nem tudtam kinyitni a szemeim mert az a folyós valami ami csoki volt (ezt onnan tudom, hogy a számba is került belőle) ráragadt.
-          Gyere! – fogta meg valaki a karomat és a fürdőbe vezényelt. – Esküszöm, ha nem tudnám, hogy csoki van az arcodra kenve biztosan másra gondolnék. -  nevetett fel az ismerős hang.
-          Nöm, koll röszra…- próbáltam megvédeni magam de egyszerűen nem tudtam beszélni mert csorgott  a fejemen az eper ízű édesség.
-          Ne mozdulj! – mondta határozottan a megmentőm. A kezeivel felfogta a kiengedett hajamat és a csap felé tolt. Én gyorsan megmostam a kezeimet, majd az arcomat is. Vizes, kipirult arccal bámultam a rajtam mosolygó Louisra. Édesen nézett rám én pedig kezdtem megint elveszteni az önbizalmam. Hírtelen a pólómhoz kaptam és szomorúan vettem tudomásul, hogy az is csokis lett.
-          Jaj neeee! – nyöszörögtem a barna színű foltra mutatva ami pont a mellemre cseppent. - Ez nagyon gáz.
-          Hát…- vakargatta meg a tarkóját Louis. – Nem a legjobb helyen van az biztos.
-          Ne nézz rá! – kaptam a kezeim a melleim elé.
-          Oké! – kacagott fel Lou. - Emlékszel az estére?- nézett mélyen a szemembe. Talán öt másodperig csak bambán tanulmányoztam a tengerkék szemeit majd csak utána ért el az agyamig a kérdése.
-          Nem, de jó lenne. – hajtottam le a fejemet. – Te emlékszel?
-          Persze. – mosolygott rám. - Együtt voltunk egész este. – mi ketten? Én és ő? És én erre pont nem emlékszem? Ekkora balekot! – Táncoltunk, te egy párszor összeestél, hánytál , szédültél, Niallel versenyeztél, hogy ki tud tovább lábon maradni egy labdán – itt felnevetett – Zaynel beszélgettél a menstruációról…
-          Ne! – takartam el az arcom. – Ez most komoly? Tényleg arról beszéltem Zaynnel? – meresztettem a szemeim Louisra. Ő csak bólintott majd folytatta. De ciki.
-          Utána kibuktál és felvittelek a szobámba. – amikor ezt mondta elég hulla fejet vághattam mert rögtön elmosolyodott és folytatta –  Hogy nyugodtan tudj aludni. – mosolygott rám.
-          Köszönöm. - néztem fel rá és megöleltem. Annyira de annyira jól esett megölelni, hogy el sem tudom mondani. Mintha egy macit öleltem volna meg. Khmm, egy kigyúrt macikát…

Délután*
    A lányokkal délben elköszöntünk a fiúktól és haza mentünk. Egész út alatt a pólómon lévő csoki foltot próbáltam takargatni kisebb nagyobb sikerrel sikerült is.( Annak viszont nagyon örültem, hogy nem Louis pólóját csokiztam le hanem a sajátom amit még reggel gyorsan felvettem.) Még volt időm megbeszélni Niallel, hogy holnap elvisszük Zaynt egy… egy valahova. Nem tudjuk, hogy hova, de valami olyan helyre amit szeret. Elég érdekes szituáció lesz mert én még úgy annyira nem barátkoztam össze Zaynnel. Hát itt az alkalom, hogy megismerjem.
   Sara ma csak Harryről tudott beszélni. Nem mondom, hogy nem örülök annak, hogy ilyen izgő-mozgó de egy kicsit az agyamra ment.
-          Harryvel holnap elmegyünk a parkba. – újságolta óriási mosollyal az arcán Sara.
-          Csak óvatosan Harolddal mert nem tűnik jó kis fiúnak. – rázta a mutató ujját Reachel.
-          Haha! –nevetett ironikusan Sara.- Harry ha akar jó fiú.
-          Nahát, hogy ki ismered. – piszkálódtam én is.
-          Jaj lányok!- ült le mellénk az eddig ácsorgó Sara a kanapéra. – Azt hiszem nekem tetszik Harry. – vallotta be félősen.
-          Magunktól nem jöttünk volna rá. – öleltem át szorosan az őszinteségi rohamban szenvedő barátnőm.
-           Mi lesz itt! – nevetett fel Rea és ő is átölelt minket.
  
  Csajosan megbeszéltük ezt a dolgot és mire az órára néztem már éjszaka volt. Magamra parancsoltam, hogy menjek fürödni és utána aludni mert holnap sok dolgom lesz. Bemásztam a tusoló kabinba, de nem sokáig tudtam élvezni a víz jótékonyságát, mert kopogást halottam a bejárat felől.  A lányok már aludtak így nekem kellet egy szál törülközőben, vizesen megnézni ki az…

3 megjegyzés: