˛ ˙˙˙ Harry szemszöge ˙˙˙ ˛
Reggel szörnyen ébredtem, nem tudtam hol
vagyok de még azt sem tudtam, hogy hol vagy min is fekszek. Finom illata volt
és le fel emelkedett néha még mocorgott is. Kinyitottam a szemem és eltekintve
a fejfájástól boldog lettem. Sara hasán aludtam! Mint a mesékben, teljesen belehabarodtam
a lányba, mondjuk ez nem is meglepő. Az
este első részében nem ittam óvatosságból. Mindig én leszek az aki először
taccson van, gondoltam most változtatok ezen és gonosz módon rávetettem magam
Nanára. Reachel le is ordította a fejemet de nem igazán foglalkoztam
vele…Teljesen rendbe volt a csaj a 10.-15. pohárig, ami nem kis teljesítmény de
utána már kibukott. Lou egész este vele volt, nem ivott sokat de benne is volt
egy kevés. Pár óra múlva már én is kész voltam. Nem emlékszem túl sok dologra a
lerészegedésem után, de egyre biztosan. Megcsókoltam Őt …
-
Hé! Ez fáj! – nyöszörgött Sara.
-
Ne haragudj! – emeltem fel a fejem a hasáról.
-
Ööömm, jó reggelt. - nyitott be a szobámba Liam.
– Ti együtt …?
-
Liam! Én is szeretlek! – vetettem goromba nézést
a barátomra.
-
Oké, oké! Csak szólok, hogy lent várunk titeket.
- nevetett ránk.
-
Azt hiszem, beszélnünk kell. - nézett rám Sara.
Nagyon jó volt vele fel kelni, nem akartam elrontani egy beszélgetéssel.
-
Muszáj? – vágtam aranyos arcot mire ő csak
elmosolyodott.
-
Hát, jó lenne, de ha így nézel akkor rá ér
később is. –hajtotta le a fejét és a kezeit kezdte el nézni. Óvatosan az arca
felé nyúltam és az állánál fogva felemeltem a fejét. Gyönyörű barna szemeit rám
szegezte én pedig késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam még egyszer.
-
Harry.- szólt hozzám kétségbeesett hangon Sara.
- Most mit csinálunk? – utalt a fura
szituációra. Én az ajkain gondolkodtam, de nem tudtam ő mire gondolt.
-
Menjünk le. - engedtem el az állát és a keze
felé nyúltam de ő már felállt. Lassan lebandukoltunk a többiekhez. Siralmasan
festettek, kivéve Zaynt, Liamet és Reat. Ők a nagyemberek akik nem ittak
tegnap.
˛ ˙˙˙ Nana szemszöge ˙˙˙ ˛
Sara és Harry is
csatlakoztak hozzánk. Nem tudok róluk semmit, hogy mi történt velük tegnap, de
még magamról sem. Az a legfurább, hogy egy szobában voltam egy ágyban szépen
betakarva, és az ággyal szembe levő kanapén pedig Louis ücsörgött. Ketten jöttünk
le a konyhába ahol most már teljes a csapat Sara és a göndör megérkezésével.
-
Kegyetlenül rosszul vagyok. – panaszkodott
Niall. – Nem fogom sokáig bírni. –pont amikor kimondta ezt, el is szaladt a
fürdőbe. Rögtön utána mentem, féltettem, hogy valami baja lesz.
-
Köszönöm. – nézett rám Niall a gyomorürítés és a
mosakodás után.
-
Ugyan. –legyintettem a kezemmel. – Amúgy mit
szeretnél velem beszélni?
-
Hát, most nem pont ide illő téma de ha kíváncsi
vagy elmondom. – vigyorgott rám. Már sokkal emberibb színe volt, eddig szinte
falfehér komor arccal járkált fel-alá a házban.
-
Igen kíváncsi vagyok. – forgattam meg a szemeim
nevetve.
-
Segítesz nekem? – tárta szét a karjait Niall.
-
Tessék? Miben? – annyira meglepett most már nem
értettem semmit.
-
Zayn … - kezdte a kék szemű. – Van vele valami
rendellenes. Nem szokott ilyen lapos lenni, most meg nem is mosolyog őszintén.
Itt van köztünk de olyan mint egy szellem. – teljesen igaza volt Niallnek.
-
Rendben. – mosolyogtam rá kedvesen.
Leballagtunk a
többiekhez. Nem várt látvány tárult elénk, Sara arca tiszta csoki,
Harrynek a kezei voltak csokisak a
többiek pedig spontán szétröhögték a két csokimajmon magukat.
-
Én is! – ordított fel mellettem Niall. – Nana! –
kiáltott rám.
-
Tessék?- kérdeztem de már a kezemnél fogva el is
húzott a csoki emberekhez.
Harry csak úgy
poénból arcon dobott valami olvadt ragacsos trutymókkal, amit próbáltam
leszedni az arcomról de csak jobban elkentem. Már a kezem is olyan volt és nem
tudtam kinyitni a szemeim mert az a folyós valami ami csoki volt (ezt onnan
tudom, hogy a számba is került belőle) ráragadt.
-
Gyere! – fogta meg valaki a karomat és a fürdőbe
vezényelt. – Esküszöm, ha nem tudnám, hogy csoki van az arcodra kenve biztosan
másra gondolnék. - nevetett fel az
ismerős hang.
-
Nöm, koll röszra…- próbáltam megvédeni magam de
egyszerűen nem tudtam beszélni mert csorgott
a fejemen az eper ízű édesség.
-
Ne mozdulj! – mondta határozottan a megmentőm. A
kezeivel felfogta a kiengedett hajamat és a csap felé tolt. Én gyorsan
megmostam a kezeimet, majd az arcomat is. Vizes, kipirult arccal bámultam a
rajtam mosolygó Louisra. Édesen nézett rám én pedig kezdtem megint elveszteni
az önbizalmam. Hírtelen a pólómhoz kaptam és szomorúan vettem tudomásul, hogy
az is csokis lett.
-
Jaj neeee! – nyöszörögtem a barna színű foltra
mutatva ami pont a mellemre cseppent. - Ez nagyon gáz.
-
Hát…- vakargatta meg a tarkóját Louis. – Nem a
legjobb helyen van az biztos.
-
Ne nézz rá! – kaptam a kezeim a melleim elé.
-
Oké! – kacagott fel Lou. - Emlékszel az estére?-
nézett mélyen a szemembe. Talán öt másodperig csak bambán tanulmányoztam a
tengerkék szemeit majd csak utána ért el az agyamig a kérdése.
-
Nem, de jó lenne. – hajtottam le a fejemet. – Te
emlékszel?
-
Persze. – mosolygott rám. - Együtt voltunk egész
este. – mi ketten? Én és ő? És én erre pont nem emlékszem? Ekkora balekot! –
Táncoltunk, te egy párszor összeestél, hánytál , szédültél, Niallel
versenyeztél, hogy ki tud tovább lábon maradni egy labdán – itt felnevetett –
Zaynel beszélgettél a menstruációról…
-
Ne! – takartam el az arcom. – Ez most komoly?
Tényleg arról beszéltem Zaynnel? – meresztettem a szemeim Louisra. Ő csak
bólintott majd folytatta. De ciki.
-
Utána kibuktál és felvittelek a szobámba. –
amikor ezt mondta elég hulla fejet vághattam mert rögtön elmosolyodott és
folytatta – Hogy nyugodtan tudj aludni.
– mosolygott rám.
-
Köszönöm. - néztem fel rá és megöleltem. Annyira
de annyira jól esett megölelni, hogy el sem tudom mondani. Mintha egy macit
öleltem volna meg. Khmm, egy kigyúrt macikát…
Délután*
A lányokkal délben
elköszöntünk a fiúktól és haza mentünk. Egész út alatt a pólómon lévő csoki
foltot próbáltam takargatni kisebb nagyobb sikerrel sikerült is.( Annak viszont
nagyon örültem, hogy nem Louis pólóját csokiztam le hanem a sajátom amit még
reggel gyorsan felvettem.) Még volt időm megbeszélni Niallel, hogy holnap
elvisszük Zaynt egy… egy valahova. Nem tudjuk, hogy hova, de valami olyan
helyre amit szeret. Elég érdekes szituáció lesz mert én még úgy annyira nem
barátkoztam össze Zaynnel. Hát itt az alkalom, hogy megismerjem.
Sara ma csak
Harryről tudott beszélni. Nem mondom, hogy nem örülök annak, hogy ilyen
izgő-mozgó de egy kicsit az agyamra ment.
-
Harryvel holnap elmegyünk a parkba. – újságolta
óriási mosollyal az arcán Sara.
-
Csak óvatosan Harolddal mert nem tűnik jó kis
fiúnak. – rázta a mutató ujját Reachel.
-
Haha! –nevetett ironikusan Sara.- Harry ha akar
jó fiú.
-
Nahát, hogy ki ismered. – piszkálódtam én is.
-
Jaj lányok!- ült le mellénk az eddig ácsorgó
Sara a kanapéra. – Azt hiszem nekem tetszik Harry. – vallotta be félősen.
-
Magunktól nem jöttünk volna rá. – öleltem át
szorosan az őszinteségi rohamban szenvedő barátnőm.
-
Mi lesz
itt! – nevetett fel Rea és ő is átölelt minket.
Csajosan
megbeszéltük ezt a dolgot és mire az órára néztem már éjszaka volt. Magamra
parancsoltam, hogy menjek fürödni és utána aludni mert holnap sok dolgom lesz.
Bemásztam a tusoló kabinba, de nem sokáig tudtam élvezni a víz jótékonyságát,
mert kopogást halottam a bejárat felől.
A lányok már aludtak így nekem kellet egy szál törülközőben, vizesen
megnézni ki az…



uhh.. nagyon jóó és izgi .. várom a következőt ♥ :)
VálaszTörlésJujj nagyonjó. <3 siess a kövivel!:)
VálaszTörlésNagyon jó lett,Gyorsan kövit....:3 ♥
VálaszTörlés