5. Ez érdekesnek ígérkezik:)

 Mosooooolyt! :) Őszintén mondom fantasztikusak vagytok! Összegyűlt a tetszik, aminek rettenetesen örültem:)) és elárulom neketek, hogy az oldalmegtekintés 575 volt egy órával ezelőtt, és van 3 folyamatos olvasóm is! Boldog vagyok! Nagyon boldog:))) Most pedig jön a mély víz! A következő részhez kérnék 7 tetsziket:3 nagyon remélem, hogy összejön! Addig is,  smileeeeeeeeeeee :) 

-          Hát te meg? – néztem meglepődve az előttem álló fiúra.

-          Beengedsz? – simogatta meg a karját, jelezve, hogy elég hűvös van.

-          Beengedjelek? – nevettem rá.

-          Jó lenne, mert meg fagyok.- mondta, majd én szép lassan húzva az időt kinyitottam az ajtót és beengedtem.

-          Nem küldte el az üzenetem Louis? – meresztgette rám a szemeit Harry.

-          De, de ő azt írt, hogy tizenegykor és, hogy Saraval.- értesítettem Harryt arról, hogy én mit tudok.

-          Apropó! Sara hol van? Hozzá jöttem. – vigyorodott el a göndör srác. Óvatosan elmosolyodtam, nem szóltam neki, hogy Sara nincs túl jó lelkiállapotban csak a fejemmel az emelet felé böktem. Harry felviharzott az emeletre, mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, így inkább én is felvonultam a szobámba. Nevetéseket halottam, biztosan Sara és Harry az. Harrynek sikerült felvidítania a barátnőm, le a kalappal előtte, talán egy kissé túldramatizáltuk Reaval  azt, hogy ilyen jóban vannak. Lehet, hogy csak barátok, vagy kialakulófélben lévő barátok. Netán kicsit többek egymásnak, mint barátok… Na, jó! Befejeztem a kavarást.

     

 Gyorsan letusoltam, felvettem a kedvenc pizsamámat és hamar el is aludtam. Gyönyörűt álmodtam, tengerparton a barátaimmal, pálmafák, One Direction (mostanában csak velük álmodok), és egy kutyus. Az a kutya teljesen megfogott az álmomban! Egy csodaszép németjuhász, ő volt a testvérem. Na jó, ez így furán hangzott de az álmokban minden megtörténhet. Ennyire emlékszem, de tudom, hogy a többi amit elfelejtettem az is nagyon jó lehetett, mert akkora vigyorral keltem az arcomon, hogy ha tükörbe néznék biztosan megijednék.  Pillanatok alatt felöltöztem, felvettem egy rövidnadrágot és egy csini testre feszülős pólót. Végül is otthonra öltöztem fel és nem az utcára. Leszaladtam a lépcsőn egyenesen a konyhába, ahol a kelleténél többen voltak. Reachel palacsintát készített, Sara kakaót csinált Harry pedig csak ült az asztal előtt és várta az ennivalót.

-          Harry?- próbáltam szolidan megkérdezni, hogy mi a fenének van itt.

-          Szia – köszönt felém a göndör fiú. – hát este már nem értem haza. –tárta szét a karjait és egy széles mosoly ült ki az arcára. Döbbenten Sarara néztem aki szintén csak mosolygott.

-          Elmondanátok, hogy mi is történt? – mosolyogtam már én is rájuk.

-          Nekem sem hajlandóak elmondani … - mondta duzzogós hangon Rea.

-          Jól van! Nem történt semmi, csak elaludtunk… oké? – nevetett bele Sara a mondatba.

-          Aha, én elhiszem nektek, hisz Harry nem olyan srác, te pedig nem vagy olyan rossz kislány. – kacsintottam Sarara.

      

 Nem boncolgattuk tovább a dolgokat, hanem csak tovább léptünk azon a tényen, hogy Harry Styles a barátnőmnél töltött egy éjszakát, de elmondásuk szerint nem történt semmi, most pedig az előbb említett férfi, akarom mondani fiú velünk reggelizik. Oké. Abszolút hétköznapi.

  Éppen befejeztük a reggelit és a beszélgetést, Harry nagyon jó fej, nahát! Őt is félre ismertem. Szóval éppen befejeztük a reggelinket amikor megcsörrent a mobilom. Sietve felszaladtam a szobámba és felvettem.

-          Igen? – szóltam lihegve a telefonba, kicsit siettem és elfáradtam a lépcsőzésben.

-          Huh. Megzavarok valamit? – nevetett a kagylóba egy ismerős hang.

-          Nem csak… mindegy!.- kacagtam én is.

-          Harry ott van? Mert már mindenhol kerestük, de eltűnt! – mondta kétségbe esett hangon Louis.

-          Itt van.  Tegnap este óta, Saraval nagyon jól kijönnek.

-          Igen tudom, Harry nagyon rákattant. – jegyezte meg Louis. – Szóval azért hívtalak, hogy megbeszéljük a mai napot.

-          Rendben. Nekünk mindegy, hogy mit csinálunk. -  nevettem fel hirtelen mert valaki hátulról megcsikizett. –Reachel Peet! Fejezd be azonnal! – kiáltottam barátnőmre.

-          Rosszkor hívtalak? – kérdezte Louis a telefonban.

-          Nem, dehogy is, te sose hívhatsz rosszkor. –éreztem, hogy a fejem bepirul. Miért mondtam ezt? Jaj, annyira égtem, alig bírtam levegőt venni.

-          Oh, ez megnyugtató. – vágta rá Louis viccese. – Gyertek át hozzánk Harryvel, és akkor majd itt eldöntjük, hogy mit csinálunk. Oké?

-          Aham. Akkor nemsokára. –köszöntem el Louistól.

  

  Elmondtam a többieknek, hogy mi is a helyzet, Harry nagyon boldog volt, hogy hozzájuk megyünk. Azonnal utasított minket, hogy ne húzzuk az időt és menjünk öltözzünk fel és indulás.  Felrohantam a szobámba, nem öltöztem át, se semmi, csak kiengedtem vörös göndör hajam, felkaptam azt a pólót amit Louisnak vettem és indultam is le a többiekhez.

-          Mehetünk? – nézet ránk mosolyogva Harry.

-          Felőlem. – tettem fel a kezeim, majd felkiáltottam Reanak, hogy siessen. Pár pillanat múlva Rea lent volt, és indultunk is. Harry autóval jött  hozzánk, szóval azzal is ment haza. Beültünk az autójába,  Sara az anyósülésen foglalt helyet, Rea és én pedig hátul.

  Az út nem volt túl hosszú, mivel mi sem a városban lakunk teljesen, hanem a külvárosban, a fiúk pedig Londontól nem messze, pontosabban hozzánk elég közel. A fiúk házához érve nagyon meglepődtem. Azt hittem valami feltűnő és kihívó házban laknak de tévedtem. Nem azt mondom, hogy egy egyszerű ház, de akkor sem olyan amilyennek a mai sztárok házai. Kiszálltunk az autóból  és Harry beinvitált minket az ajtón.

-          Na menjetek már be! – kacagott felénk a fiú.

  

 Belépve az ajtón, egy gigantikus nappali tárult elénk, amiben 4 fiú tartózkodott. Megérkezésünkre először Niall lett figyelmes, és rögtön köszöntött minket.

-          Héé! Lányok! Üdvözöllek titeket a Horan lakban. – ölelte meg mindegyikünket Niall.

-          Neked is szia. – jegyezte meg Harry, hogy az Ír srác még csak nem is köszönt neki.

-          Mi az, hogy Horan lak? – értetlenkedett Zayn, majd amikor minket meglátott ő is nagy mosollyal az arcán közeledett felénk.

-          Hééé! Horan lak? – esett le Louisnak is, aki eddig erősen koncentrál a hatalmas TV kijelzőjén működő videojátékra. Görcsösen szorongattam a kezemben tartott pólót és figyeltem ahogy közeledik felénk.  Mindegyikünket köszöntött, engem utoljára. Szorosan magához ölelt és súgott a fülembe egy sziát. Aztán amikor elengedett az öleléséből kénytelen voltam belenézni a szemébe és elfeledkezni mindenről. Belevesztem a kék szempárba, csak bámultam, éreztem, hogy kezd kellemetlen lenni a szituáció így inkább elkaptam a tekintetem. Louis után Liam is köszöntött minket a  „Horan lak”-ban.

-          Te Niall. Szóval miért is Horan lak? – kérdezte Zayn le nem akadva a témáról.

-          Itt az Ír az úr. – jelentette ki büszkén Niall és a mellkasát kezdte el veregetni, mint egy majom.

-          Álom, álom … - ismételgette Liam.

-          Jól van! Ha nem Horan lak, akkor micsoda? – forgatta a szemeit Niall.

-          Ez a – kezdte Louis. – Ez a Horstylikpayson lak. – adott választ a kérdésre. Hangos nevetésben törtünk ki Louis név mix-én.

-          Akkor hát, lányok, üdvözlünk benneteket a Horstylikpayson lakban. – vigyorgott ránk kedvesen Harry. Egy mosollyal nyugtáztuk, hogy oké felfogtuk ezt a nevet, majd Niall felvetette, hogy csapjunk egy pizsipartit. Mindenki lepődött vagy inkább furcsáló arcot vágott. Aztán láttam ahogy Harry és Zayn arca megenyhül.

-          Legyen! – adott egy pacsit Harry Niallnek.

-          Én nem is tudom … - túrtam bele a dús hajamba.

-          Na! – jött mellém Louis és átkarolt, majd óvatosan rám mosolygott. – Félsz, hogy az össze hajszálad kihull tőlünk? Nem vagyunk mi olyan idegesítőek!- mosolygott rám. Nem kellet volna. Ha az előbb a szemeibe vesztem bele akkor most a mosolyába. Szép ívelt, vékony ajkai vannak és eszméletlenül aranyos mosolygó ráncai. Ezek a tények eszembe jutatták a pólót amit még mindig görcsösen szorítottam. Mi ütött belém? Sohasem voltam visszahúzódó, csendes lány. Most pedig! Olyan vagyok mint egy nyunyu. Valakinek fel kéne pofoznia.

-          Nem. Sőt tudod mit? – néztem most már bátran a szemeibe, nem félve attól, hogy magukkal ragadnak. – Én benne vagyok. –vettem fel egy száz vattos mosolyt.

-          Na, ezt már szeretem. – szorította meg a vállam Louis.

     

Valahol belül egy kis hang súgta, hogy ennek rossz vége lesz, és azt is suttogta még, hogy alig ismerjük őket. De az erős énem azt mondta, hogy ez egy tökéletes alkalom arra, hogy megismerkedjünk velük. Hát akkor csak had kezdődjön az a pizsiparti…

      

A lányoknak sem volt semmi kifogása a pizsipartit illetően de láttam Rean, hogy azért neki sem nyerte el teljesen a tetszését. Niall felszaladt a szobájába mondván hoz le nekünk kaját.

-          Rendben. Olvastam, hogy Niall nagyon szeret enni, de! Miért nem a konyhába megy ennivalóért? – kerekedtek el Rea barna szemei.

-          Hát ez bonyolult. – kezdett bele a mesélésbe Liam. – Mikor ideköltöztünk csak egy konyha volt ötünknek. Mi nagyon jól megvoltunk a srácokkal a közös konyhában, de Niall mindig minden polcot elfoglalt, kipakolta a romlandó kajákat a hűtőből, hogy ujjakat tehessen bele. Persze amit kivett megromlott. Óriási kupit hagyott állandóan maga után, amit utána nekünk kellet rendbe szedni, mert a takarítónőnk nem vállalta. Ez így ment egy hónapig, kettőig utána kitessékeltük Niallt, ő pedig csináltatott magának egy konyhát a saját szobájába.- ecsetelte Liam.

-          Ez mókás! – nevetett fel Sara.

-          Aranyos.- jegyezte meg Harry de mindannyian tudtuk, hogy Sarara érti. A barátnőm csak halványan elmosolyodott és rásandított Harryre, aki persze viszonozta a mosolyt. Ezután az édes megnyilvánulások után ért le Niall a nasikkal. Volt nála chips, popcorn, ropi, mogyoró és alkohol.

-          Ugye nem gondolod komolyan? – fogta meg a homlokát Reachel az italra gondolva.

-          De abszolút komolyan gondolom. Baj? – vágott  ’szánom-bánom’ arcot Niall.

-          Én nem iszok, az biztos! – mondta határozottan Rea.

-          Végre valaki! – pattant fel Liam.- Végre valaki aki nem iszik, lesz társaságom!- örvendezett. A fiúk bólogatva helyeseltek, mi pedig Saraval büszkén néztünk Reara.

     

 Délután*

  Nekünk is segíteni kellet berendezni a nappalit. Hoztunk a szobákból párnát, takarókat, plüss figurákat sőt még három hálózsákot is találtunk. A fiúk zenét is tettek be, meglepő de a saját zenéjüket nem igen szokták hallgatni . Így olyan zenét tettek be amin nem énekelt senki, hanem csak kellemes hangszereknek az összhangja csilingelt a szobában. Teljesen elálmosodtam tőle.

-          Most vegye fel mindenki a pizsamáját!- utasított minket Harry.

-          Pizsama? – Fordítottam oldalra a fejem. – Nekünk nincs pizsamánk.

-          De neked van! – nézett rám Louis, majd a kezemben tartott pólóra mutatott. El is feledkeztem róla.

-          Ez nem pizsama, de még csak nem is az enyém. – túrtam zavartan a hajamba.

-          Hát akkor? – faggatott Louis.

-          Beszélhetnénk négyszemközt?- emeltem fel  a mellkasomhoz azt a kezem amiben a póló volt.

-          Ööö, hogyne. – majd elindult a konyhába, én pedig követtem….