2. Költözködés:)

Mosoooolyt! Köszönés képpen kérek mindenki arcára egy széles vigyort:) Mivel, még szörnyen friss a blog nem kérek semmiféle kommentet, de viszont aki olvassa a légyszives  nyomjon egy tetsziket, hogy tudjam azért olvassák is:) smileeeee:D

Amikor felkeltem Sara lábát öleltem… Hát igen. Felálltam, elindultam az ajtó felé majd rákukantottam az órára. 7:59. Atyaég! Mindjárt jönnek Reachellék! Kattogott az agyam ezerrel, görcsölt a hasam. Nagyon izgultam.

-          Sara! Egy óra és itt vannak Reaék! – lökdöstem meg a karját.

-          Ne hazudj! – bújt be a takaró alá barátnőm. Megfogtam a telefonját, majd az órát ami a képernyőén villogott az orra alá dugtam.

-          Úúúú! Mi lesz most?! Gyorsan szedelőzködj! – utasított, mire én csak felnevettem és bementem a fürdőbe. Hipp – hopp kész lettem. Felkötöttem a hajam, felkaptam egy farmer rövidnadrágot, és egy laza blúzt. Csak szempillaspirált és szemtust használtam, mert azok közé a szerencsétlenek közé tartozom akiknek nem áll jól a szemceruza. Kiléptem a fürdőből és egy idegesen kapkodó félig felöltözött lányt láttam magam előtt.

-          Figyelj! Még van 45 percünk, mire ideérnek. – fogtam meg Sara vállát aki, valószínűleg a nadrágját kereste. Anya felkiáltott, hogy jó lenne valamit ennünk is. Megvártam ameddig Sara összekaparja magát és felöltözik. Neki nem kell se smink se pedig haj igazítás. Gyönyörű lány anélkül is.

   Leértünk a konyhába ahol anya és Matt az én szerető bátyám, ( :D ) már ettek. Síri csendben ettünk. Senki nem szólt semmit. Én és Sara azért mert idegesek voltunk, dehogy anya és Matt miért nem azt nem tudom.

-          Végeztem! – álltam fel az asztaltól. Sara rám nézett, és legurította az utolsó falat ételt, majd ő is felállt. Megköszöntük a reggelit és indultunk a nappaliba, de anya utánunk szólt.

-          Hozzátok le a bőröndjeiteket. – mondta, majd folytatta a reggeliét.

-          Majd én segítek. – jött utánunk a bátyám. – Legalább addig is gyúrok amíg leviszem ezeket  a ’kis’ csomagokat.  – jegyezte meg cinikusan. Nem tehetek róla, hogy sok holmim van. Összesen  5 bőröndöm van, Saranak 4. Mikor levittük a poggyászokat, csak 10 perc maradt 9 óráig.  Anya elém állt és megfogta a vállam.

-          Tudom, hogy már mindent elmondtam, tudom, hogy már eleged van abból, hogy mondom: vigyázz magadra. De kincsem. Ez óriási fordulat az életünkben, hogy te elmész. Apád is aggódik érted, azt üzeni, hogy szeret és majd meglátogat Londonban.– mondta, de nem bírta sírás nélkül. Szorosan megöleltem és megpusziltam. A szüleim már 9 éve elválltak, azóta apát nagyon ritkán látjuk Mattel, talán évente kétszer, mivel Amerikában dolgozik. - Minden nap hívni foglak titeket. És nemsokára úgy is találkozunk. – bíztattam anyát.

-          Itt vannak. – pillantott ki az ablakon Matt. Még egyszer megölelgettem anyát, majd elindultunk az autó felé, ahol Rea apukája, öccse Timothy, és Sara anyukája várt minket. Engem Matt kísér el a reptérre, mert anyának dolgoznia kell. Az autóban kissé szűkösen ültünk.  Pontosabban én Matt ölében ültem mert nem volt helyem.

-          Ö… Timothy… Miért nem te ülsz a nővéred ölébe? – kérdezte a fiát Mr. Peet

-          Apa! Ezt te sem gondoltad komolyan. – kacagott egyet, és rámosolygott a nővérére.

    

 Amikor megérkeztünk a reptérre, boldog voltam. Már nem izgultam, nem féltem, és nem voltam szomorú amiért itt hagyom a családom. Matt átkarolta a vállamat.

-          Hé hugi! Én mint a trónörökös, figyelmeztetlek arra amire a mi szüleink nem szoktak. Nem pasizol be! Az én engedélyem nélkül. Oké?

-          Hah. Mert te úgy csajozol, hogy megkérdezel engem, igaz?- forgattam meg a szemem mókásan.

-          Te is tudod, hogy értem. – mondta komolyan Matt. – Vigyázz magadra.

-          Te is.- mosolyogtam rá. Amikor minden szülő, vagy testvér végzett az utazónak szóló prédikációval elindultunk a géphez, mert nemsokára felszáll. A bőröndjeinket már leadtuk, úgyhogy csak a kis táskám volt nálam. Már nem láttam sehol  a szülőket, Timot, és Mattet.  Fellépkedtünk a lépcsőn ami a gépbe vezetett.

-          Amúgy a jegyeket elhoztad?- kérdezte Rea Sarat.

-          Milyen jegyeket? – értetlenkedett Sara.

-          Az EB döntős jegyeket te okos! – forgatta a szemét Rea, majd megveregette Sara vállát, aki csak bólintott.

   

  Amikor már fent voltunk a felhők között olyan érzésem volt ami még soha. Úgy éreztem magam mint egy felnőtt, érett nő. Nem úgy mint egy bolondos, tini, akinek ez egy kaland. Hát ez az érzés körülbelül  egy percig tarthatott, mivel utána Sara valami videót talált a neten, és azon nevettünk. Mint az érett felnőttek. Az út gyorsan eltelt. A reptér előtt egy taxi várt ránk.  Akarom mondani kettő. Egy nekünk, egy pedig a bőröndjeinknek.  Mr. Peet elintézett nekünk mindent, az ablakból tanulmányoztam Londont. Óriási, hatalmas épületek, füves parkok, gyönyörű hidak. Aztán a taxi megállt. Mi pedig egyesével kiszálltunk, az első ami szembetűnt, az a rengeteg fa, majd pedig a madárcsicsergés. Szuper környék, csak ezután vettem észre a házunkat. Atyaég. A mi saját házunkat. De jól hangzik! Egy fehér sorház, amit fekete vaskerítés választ el az utcától. Bevittük a bőröndjeinket az udvarra, a taxi sofőrök segítségével. Majd amikor elmentek, mind a hárman egyszerre sóhajtottunk fel.

-          Arra gondoltok amire én is? – kulcsoltam össze magam előtt a kezem és büszkén a házra néztem.

-          Ezer százalék. – mondta mosolyogva Rea.

-          Bemegyünk? – kérdezte izgatottan Sara.

-          Itt a kulcs. Ott az ajtó. A mi házunk ajtaja. Akkor hát hajrá. – kiáltott fel Rea, még nem láttam ennyire elszántnak, olyan sebességgel szaladt az ajtóhoz. Kinyitotta az ajtót, elszámolt háromig , majd belépett a házba, mi pedig követtük.  Rögtön egy nappali tárult elénk, halvány lila színű fala volt, és benne fehér bútorok, meglepődtem.

-          Én nem is tudtam, hogy be van rendezve. – fordítottam a fejem Reachel felé.

-          Ááááááááá! – kiáltott Sara, majd fel is szaladt az emeletre.

-          Nem tetszik? – nézett rám csodálkozva Rea.

-          De! Nagyon gyönyörű, és jó, hogy be van rendezve mert legalább ezzel nem kell foglalkoznunk. –öleltem meg szorosan a barátnőm.

    

Nana szobája

Reachel szobája

Sara szobája

 Körülnéztem mindenhol elképesztő ez a ház. Mintha csak olvastak volna a gondolatunkban, hogy milyet szeretnénk.  5 szoba van, 3 ugyebár a miénk, van egy vendégszoba, és a nappali, az utóbbi kettő lent van a földszinten. Az emeleten vannak a mi szobáink és egy fürdő. A lányok eltűntek a saját szobáikban, így hát én is bementem a szobámba. Halvány zöld színű, benne egy farncia ággyal, gardróbbal, polcokkal, kanapéval, és két óriási ablakkal. Nem hittem a szememnek.  

-          Biztosan álmodok! – mondtam magamnak, majd leültem az ágyamra.

*  2 óra múlva. *

    Már behordtuk a bőröndjeink, én és Reachel már ki is pakoltunk, de Sara nem akarta elsietni a dolgot. Azt mondta, ráér holnapra, ja persze, holnap is ezt fogja mondani! Már ismerem.  

-          Csajok! – léptem ki a konyhából. - Mit eszünk? – mutattam az órára ami lassan hét órát ütött.  Persze mindenki mást akart, ezért megcsináltuk magunknak a vacsoránk.  Vacsi közben megbeszéltük a holnapot. Sara beszélt Jordannel, aki azt mondta neki, hogy este 7 órakkol legyünk a stadion előtt. Délelőtt városnézés, délután meccs.

-          Nana!  Nem keresed fel Louist? Hogy mutassa meg a várost! – kacsintott felém Sara.

-          Nem!  Nem is ismerjük úgy egymást. Meg amúgy is. Hahó! Ő Louis Tomlinson! Nem fog rám emlékezni! – mondtam idegesen.

-          Te tudod… - szaladt fel az emeletre Sara.

-          Mi a baj? – jött mellém Rea. – Nagyon bepöccensz, ha Louis a téma.

-          Nem tudom miért. Fura. – kacagtam fel.

-          Láttam a neten, hogy most az egész banda Londonban van. – tolt arrébb a mosogatótól Rea.

-          Felőlem. – emeltem fel a kezem, majd én is felmentem az emeletre.  Letusoltam, befeküdtem az ágyba és a holnapon gondolkoztam, mármint azon szerettem volna, de én okos azon gondolkodtam amit Sara mondott…