1. Megbízható kislány:)

0

     Életem legjobb része kezdődik meg holnaptól. Remélhetőleg. Szüleim beleegyzésével , elköltözöm a szülői házból.  Felvettek London egyik híres egyetemére, két barátnőm is egy londoni egyetemre került be. Együtt jártunk általánosba és gimibe is. Sara focista család sarja, ő egy sport főiskolába nyert felvételt. Reachel pedig jogra fog járni szeptembertől, az apukája ügyvéd, nagyon híres ügyvéd, és hát mit tagadni Mr.Peet jóvoltából lesz Londonban közös házunk a lányokkal.

    

  De visszatérve a jelenbe, teljesen üres a gardróbom, a szobám és minden dolog amit magammal viszek Londonba már be van pakolva.  Amúgy is, Doncaster utcái az elmúlt 2 lassan 3 évben elég bosszantóak lettek. Számomra biztosan. Amióta a szomszéd srác bekerült az X-factorba majd világsztár lett belőle, rengeteg lány szobrozik a házuk előtt.  És hát, ha az ők házuk előtt szobroznak akkor a mi házunk előtt is. Szembe szomszéd volt ameddig Londonba nem költözött a csapatával. Párszor haza látogat, akkor óriási tömegnyomor van előttük, akarom mondani az utcában. Együtt jártam vele oviba, anya elmondása szerint. Hát nem tudom,  sose ismertem annyira közelről Louist, és most már nem is fogom…

-          Kicsim? – szűrődött be egy hang a szobámba.

-          Tessék? – kiáltottam ki. Az ajtó kinyílt és anya büszke arcát láttam.

-          Készen állsz? -  nézett le rám, mivel a szőnyegen nézegettem a régi fényképeket.

-          Anya, ne aggódj! Minden rendben lesz. – mosolyogtam felé.

-          Megígéred nekem, hogy nem csinálsz semmi olyat… - kezdte anya de nem hagytam, hogy befejezze.

-          Anya! Minden rendben lesz oké? Én vagyok a te megbízható kislányod. – felálltam és megöleltem. Ő csak erőtlenül rám mosolygott majd, nagyon vidáman felkiáltott.

-          Oh, nézd ő a szomszéd kisfiú! Akiről meséltem neked. –nézegette a földről felvett fényképet, valószínűleg  Louis és én vagyunk rajta. – Tudtam, hogy van ilyen kép! Éppen tegnap beszéltem az anyukájával, és akkor említettem ezt a képet, csak nem tudtam hol van.

-          Szuper! – nevettem kínosan.  – Figyelj anya, nekem mennem kell. Találkozom a lányokkal. – nyomtam egy puszit arcára, és kiviharzottam a szobámból, otthagyva az emlékektől majd kicsorduló anyukám.

  Lefelé a lépcsőn még belebokszoltam a bátyám vállába .Belepillantottam a tükörbe kifelé haladva az ajtón, és megállapítottam, hogy sétára alkalmas a külsőm. Kiengedett haj, egy csőfarmer, sima egyszerű póló, és tornacipő.  Küldtem még magam felé egy mosolyt a tükörben, majd kiléptem az ajtón. A kapuban Reachel és Sara már vártak. Reachel a tőle megszokott, diplomatikus arccal nézett rám, talán mosolygott is, Sara pedig ugra- bugrálva  mutogatott, hogy siessek.

-          Sziasztok! – mondtam teli boldogsággal, jövőbeli  lakótársimnak.

-          Beszéljük meg a holnapot. – vágott bele a közepébe Reachel.

-          Úúú, de előtte el kell mondanom valamit! – csapta össze a kezét Sara. Reachelel felé fordultunk és óriási barna szemeivel találkoztunk.

-          A bátyám küldött nekem 3 belépőt a holnaputáni EB döntőre!!!! – kiáltotta és akkora mosoly ült ki az arcára, hogy azt tanítani sem lehetne. Mi ketten Reachelel egymásra néztünk, majd értetlenül Sarara. – Jajj buták! Pénteken megyünk EB döntőre! Ne aggódjatok Londonban lesz. – válaszolt végül arra amitől féltem, mert ez végül is európa bármelyik országában lehetne nem? Na jó. Nem vagyok egy nagy focidrukker.

-          Most komolyan mondod? Holnap költözünk be! – meresztgette a szemeit Reachel Sarara.

-          Nem akadály. – fogtam Sara pártját, mert végülis ha az Angolok EB döntősök, valakinek szurkolni is kell.

-          Kiborítotok…- temette az arcát a kezeibe Reachel, de láttam, hogy mosolyog.  Igazából annyira nem lepett meg minket, hogy Sara bátyja, küldött belépőket, mert hát ő is játszik a csapatban,  Jordan Henderson.  Talán eddig kétszer találkoztam vele. Mindig máshol van, foci meg foci meg foci… Biztosan így próbál kapcsolatot tartani a húgával, hogy elhívja a meccseire. Nehéz lehet nekik,  jó testvérnek maradni.

-          Inkább térjünk a holnapi útra. – parancsolt ránk Reachel. -  10-kor indul a gép. Apával értetek jövünk. Akkor Nanánál alszol ugye? – szegezte a kérdést Saranak.

-          Aha. – adott rövid választ Sara. Még beszélgettünk, majd elköszöntünk Saraval Reacheltől és mentünk hozzánk.

* Otthon* 

-          Sziasztok! – köszöntünk Saraval egyszerre.

-          Hééé! –ugrott le a lépcsőröl Matt, és megölelt minket egyszerre. Kiszabadulva az öleléséből felmentünk a szobámba, és engednem kellet Saranak, így hát az interneten keresgéltünk képeket. Amikor egyszer egy oldal ugrott be, a tetején pedig nagy betűkkel ez állt:  One Direction <3. Felvontam a szemöldököm, majd utasítottam Sarat, hogy inkább mást nézzünk.

-          Nem! Mi a bajod velük? – pislogott rám értetlenül.

-          Semmi. Tényleg semmi, csak a csapból is ők folynak.

-          Nem inkább az, hogy ismered Louist?- tette keresztbe a karjait és mélyen a szemembe nézett.

-          Nem. De. De nem. Inkább nézzük meg gyorsan és menjünk tovább. – fordítottam el a fejem barátnőm faggató pillantásától. Honnan tudta?

-          Rendben. – valamire rákatintott az egérrel , aztán egy képsorozat ugrott be. A csapat együtt, egyedül, duóban, trióban és így tovább. Jól megfigyeltem a képeket. Nagyon régen láthattam Louist. Sokat változott. Egészen helyes… nem dehogy is! Miket mondok.

-          Elég nem? – vakargattam a tarkóm.

-          Jól van.  Kilehetett bírni ugye? – mosolygott felém Sara. Megráztam a fejem, közben pedig bármennyire próbáltam magam visszafogni elmosolyodtam. Sara vette az adást, és hangosan elkezdett valamit olvasni.

-          Szakított a One Direction répa imádója barátnőjével.  Tegnap az egyik reggeli showban közölte Louis Tomlinson, hogy már 3 hete nem alkotnak egy párt Eleanor Calderrel. „ Már nem értettünk semmiben egyet, alig találkoztunk, nem hívott, én sem hívtam, közös döntés volt. Így neki és nekem is könnyebb.” – nyilatkozta Eleanor.  Úgy látszik újabb egyedülálló fiúval gyarapodott a Britt fiú banda. Pár hónapja szakított Liam Payne barátnőjével Danielle Peazerrel…. satöbbi, satöbbi, satöbbi   - mondogatta Sara, majd rám pillantott.

-          Mi az? – kerekedett el a szemem.

-          Semmi. – vigyorodott el Sara majd visszafordult a géphez.

   

 Még pár percig gépeztünk, de én már nem bírtam energiával, és kidőltem az ágyamon. Most alszom úgy itt utoljára, hogy itt lakom, gondolkoztam.  Izgatott vagyok a holnap miatt… De ki ne lenne az? Sara kikapcsolta a laptopom, és befeküdt mellém.

-          Hát… Már éjfél elmúlt. – jegyezte meg. – Ma költözünk Londonba.

-          Tudom…  - feleltem, majd becsuktam a szemem, és elaludtam.