6. Bonyodalmak

Mosoooolyt! Ójaj:D talán rosszul láttam, vagy valóban egy nap alatt összegyűlt a 7 tetszik? :)) köszönöm szépen, viszont a kedevem tegnap estére, tönkre ment... Mert találtam egy blogot, ami teljesen hasonlő az enyémhez csak Harrys... tényleg hasonlít rá... emiatt nem érzem magam túl eredetinek:/ azzal bíztatott a barátnőm, hogy nem kéne aggódnom, mert én hamjarabb kezdtem írni a blogot, mint a másik illető aki mondhatni koppintotta az ötletem... Mindenesetre emiatt nem szeretnék rágódni mert fő a mosoly:) 9 tetszik után hozom a következő részt:) Smileeeeeeeee!!! Apropó, boldog szülinapot Liam Payne-nek <3

 

 Louis magasabb mint én, még ha nem is sokkal de egy fél fejjel biztos. Ezt akkor figyeltem meg amikor követtem a konyhába. Karjai izmosak, és széles válla van, teljesen megváltozott, persze csak kívülről. Belülről még mindig az a spontán srác akit csak az ablakomból láttam reggelente iskolába menni.

-          Szóval? – mosolygott rám bíztatóan.

-          Hát, én ezt a pólót igazából … - vágtam bele, de megint az az érzés kerített hatalmába amit annyira de annyira nem szeretek. Amikor a közelében vagyok elgyengülök, nem tudom mit mondjak és hirtelen csendessé változom. Minden erőm összeszedtem és a szemébe néztem. De még mielőtt folytathattam volna a mondtatom, megfogta a kezem és hozzám szólt.

-          Valami baj van?

-          Nem dehogy is! – nevettem fel kínosan. – Csak elkalandoztam. Azt akartam mondani, hogy ezt a pólót neked vettem. – felé nyújtottam a pólót, de nem néztem a szemébe. Éreztem amikor kiveszi az ujjaim közül a ruhaneműt és felnevet.

-          Remélem ezt te is így gondolod! –pillantott le rám, a póló feliratára célozva.

-          Hát, nem tudom. – takartam el a kezeimmel a szemem. Csak annyit éreztem ahogyan leveszi  a szememről a takarást.

-          Mi lenne ha ma kölcsön adnám neked ezt a pólót? Pizsinek. – villantotta rám a fehér mosolyát.

-          De ezt én neked vettem aj… - kezdtem magyarázkodni, de Louis csak megrázta a fejét.

-          Hé! Én ne azt mondtam örökre neked adom. Ahhoz túlságosan is tetszik. Ma estére oké?- tekintett mélyen a szemeimbe.

     

  Visszamentem a nappaliba Louissal a nyomomban és a többiek faggató pillantásával találtam magam szemben. A lányok gyorsan vették a lapot és elterelték a többiek figyelmét rólam és Louisról.

-          Hol öltözhetünk át? –kérdezte Rea aki addig kapott Zayntől egy aranyos, hatalmas méretű ruhadarabot amin egy fagyi villantotta ki a mosolyát. Sara a kezében fogta Harry fekete gigameganagy pólóját, amit, mint később megtudtam, az ágy egyik fiókjában talált és nem is tudta, hogy neki van ilyen e is.

-          Menjetek fel a lépcsőn, forduljatok balra és a negyedik ajtó. – hadarta el Liam.

   

  Fogtuk magunkat és elindultunk az emeletre. A lépcső végén balra fordultunk és lassan haladtunk végig a folyosón ahol rengeteg ajtó volt. Majd megérkeztünk a negyedik ajtóhoz, óvatosan körülnéztem és bekopogtattam. Ujjam a szám elé tettem, jelezve a lányoknak, hogy maradjanak csendben.

-          Jaj már! Most mit vacakolsz?- nézett rám Reachel és a pillantása teljesen megfagyasztott. Hangosan felnevettem, mert már nagyon régen ismerem Reat és ezek a megnyilvánulásai egyáltalán nem rosszindulatúak csak, hát az ő véleménye szerint: „ Rövid az élet, mire húzzuk az időt?”. Van benne valami, de akkor is! Ha én betörőset akarok játszani akkor tegye félre az elveit és alkalmazkodjon hozzám. Vagy inkább ne játsszak  19 éves fejjel betörőset? Hát van benne valami.

  

   Beléptünk a vendégszobába, (mert valószínűleg az volt a vendégszoba) és gyors tempóban átöltöztünk. Mind a hárman lefürödtünk még délelőtt úgyhogy azzal nem volt problémánk. Amikor magamra vettem a pólót és megláttam magam a tükörben annyira elkezdtem nevetni, hogy majd összeesetem.  A ruhadarab nem pont az én méretem volt, így a combom feléig ért és lecsúszott a vállamon. A felirat pedig eléggé furcsán festett, ha egy lány vette fel. Amikor kiszórakoztam magam a kinézetemen, megláttam Sarat és újra rám tört a nevetés. Sara nem nézett ki szánalmasan, mint én, olyan volt mint egy gót. Egészen sötét barna, hosszú haja a vállára omlott, combjait eltakarta a póló és ahogy nekem is, neki is lecsúszott a válláról. Ezen a kinézeten már így is jót kacagtam de amikor a két óriási szemeit, ami megint csak barna rám meresztette, hogy ugyan mi a bajom újra mókás nevetgélés fakadt ki belőlem. Reachel nevetett rajtunk és magán egy sort de utána utasított minket, hogy vegyük fel a normális arcmimikánk, töröljük le a képünkről a vigyort és menjünk vissza a fiúkhoz.

   Lent az várt minket amit vártunk. A srácok is az alkalomhoz illően festettek.  Megdicsérték a kinézetünket és a kanapéra invitáltak, Harry elmélyülő pillantásokat vetett Sarara, de a lány ezt nem látta. De én igen. Harrynek biztosan tetszik Sara, hisz úgy néz rá mint egy értékes gyöngyszemre. Nagyon aranyos.  Louis oda jött mellém és nevetve megjegyezte azt, ami ugyebár a pólóra van írva.

-          Tudtam, hogy valaki kiszúrja! – fogtam a fejem és nevettem.

-          Ne aggódj Nana! Mi nem hiszünk a répádnak!- kacsintott felém Niall.

-          Kész szerencse! – nevettem tovább, de láttam, hogy Niallnek segítségre van szüksége az evésben ezért odamentem hozzá és leültem mellé. – Mi finomat eszel? – mosolyogtam rá kedvesen.

-          Ööö. Holnap tudunk majd beszélgetni? – kérdezte komolyan Niall.

-          Persze… - húztam össze a szemöldökömet. Niall nem túl komoly fiú, mindig mosolyog és boldog. Nem igazán szokott vigyor nélkül az arcán beszélni, meglepett.

   Eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk, iszogattunk, meg iszogattunk. Említettem már, hogy iszogattunk? Kicsit túlzásba is estünk, de ez mind Harry hibája, mivel kitalálta, hogy kezdjünk bele a hetes szorzótáblába és amelyik szám oda tartozik akkor azt kell mondani, hogy Bumm. Persze 70 felett már senki nem tudta a hetes szorzótáblát, így a strigulák csak gyűltek. 1 strigula = 1 féldeci. Nekem komoly mennyiségű italt kellet magamba parancsolnom, mit ne mondjak  talán a 10. után már nem teljesen voltam önmagam.  Vannak emlékfoszlányaim, tudom, hogy Liam, Réka és Zayn nem ittak, arra is emlékszem, hogy valami DJ zene szólt, pedig én azt nagyon nem szeretem! Táncoltunk pizsamában… valakivel táncoltam aki velem volt egész este. Ki volt az? …

    ˛ ˙˙˙  Reachel szemszöge  ˙˙˙ ˛

 Liammel csak figyeltük a többieket, amikor is bizonyságot tetettek arról, hogy kegyetlenül nem tudják a hetes szorzótáblát. Amikor Harry már vagy egy füzetet tele írt azokkal az idétlen vonalakkal, Zayn ült le mellénk.

-          Te nem játszol velük? – fordultam a fekete hajú fiúhoz.

-          Nem, most nincs kedvem. Meg amúgy is! Mindig Liamnek kell minket rendezni amikor részegek vagyunk, gondoltam most segítek neki. – húzta mosolyra a száját Zayn.

Pár percig beszélgettem a fiúkkal, de utána láttam ahogyan Harry a sokadik poharat önti ki annak  a Nanának akit én a barátnőmnek nevezek amikor józan.  Most nem volt az. Lassan odalépkedtem Harry mögé és az arcába kiabáltam.

-          Hogy gondolod azt, hogy ezt a bambát leitatod, épp ésszel!  - utaltam arra, hogy Harry teljesen józan volt.

-          Hé!Hé! Lazulj el… - tette a kezeit maga elé.

-          Én is jól vagyok! – nevetett fel idétlenül Nana. De nevetségesen fest egy lány ha részeg …

-          Te gyere velem. – fogta meg Louis Nana kezét és elráncigálta valahová.

Nem sokkal azután, hogy Lou és Nana leléptek, valami zene szólalt meg. Nem tetszett!!! Határozottan nem! De nem sokáig tudtam az undoromat növelni, mert hirtelen Liam állt meg mögöttem és maga felé fordított.

-          Egy táncot, hölgyem? – kapta el a derekam és magához húzott. Én csak pislogtam ki a fejemből. Liam tud táncolni! Nagyon kevés férfi nemű ember tud táncolni, de Liam tud. Azt hiszem lenyűgözött. Mellettünk a többiek idétlenül táncoltak, de mi egy bulizós számra csak szépen keringőztünk. Persze azért a szemem sarkából szemügyre vettem a smároló Sarat és Harryt, a beszélgető Louist, Nanát, és Niallt, na meg a búskomoran ,egyedül  üldögélő Zaynt is…  Mi lesz ebből reggelre?