23. Szeretlek

 Óperenciás tengerig elérő mosolyt!!!! Itt lenne a 23. rész, eddig tudtam húzni a dolgot. Kicsit elszomorító, hogy 3 nyavalyás komi nem jön össze :(:( brühühü. DE! A boldogságom határtalan így ez egy ajándék fejezet :D:D ahogy a többi :pp Elkezdtem egy másik blogot is aminek csak egy részét írtam meg, próba szerencsére szeretnétek megnézni? ha igen akkor írjatok KOMIBAN, ezzel is igykeszem titeket ösztönözni arra, hogy komizzatok :D:D:D smileeeeee 

-          Ne haragudj!!! – öleltem át szorosan. Nem viszonozta az ölelésem csak eltolt magától és ridegen rám pillantott, majd csendesen beszélni kezdett…

-          El sem hiszem… El sem hiszem, hogy ezt tetted. – csuklott el a hangja. – Nem magyarázat, hogy részeg voltál. Elmentél! Azt hittem, hogy valami bajod esett, vagy valaki elhurcolt, vagy mit tudom én! Megint eszembe jutottak a dementorok. – húzódott keserű mosoly az arcára.

-          Én… nem tudok semmit mondani. – öleltem szorosan magamhoz. Annyira szorítottam, hogy már fájt a kezem az erőlködéstől.

-          Soha a büdös életbe ne csinál ilyet. – ölelt meg végül ő is.

-          Mondanom kell valamit… - kezdtem bele a történet mesélésébe, de valami visszatartott. Nem engedte egy tudat, hogy elmondjam neki/nekik, hogy mi is történt tegnap pontosan, hogy ki vitt, hova és hogy hol aludtam este.

-          Mond. – puszilta meg a számat. Minden lejátszódott bennem, és átgondoltam a dolgokat, majd kinyögtem a számomra legjobb választ.

-          Szeretlek. – fújtam ki a levegőt és mélyen a szemébe néztem. Még sosem mondtam neki ezt szemtől szembe. Talán őszintén mondtam… mert én valóban szeretem! De nem éreztem helyesnek, hogy félig meddig kényszerből is mondtam nem őszinteségből.

-          Én is. – csókolt meg hosszasan. Az eddig minket néző társaságnak hallatszott a mosoly az arcán. Nem láttam, de éreztem, hogy örülnek nekünk. Én is örültem annak, hogy az adódó problémákat ilyen könnyen (mondhatni könnyen) legyőzzük, és nem csinálunk belőle balhét.

Minden rendben alapon megkezdőthetett augusztus 3. gyönyörű napja, amikor én végül is elhatároztam, hogy munka után nézek, mert az úgy nem teljesen önállóság, ha még mindig az anyukám fizetésének és a barátnőiddel közös kasszából élsz meg. Nem! Ezen határozottan változtatnom kell. Kihasználtam fő erényemet, a történelmet. Mindig jó voltam belőle és szerettem is. Egyenesen imádtam! Így feladtam egy hirdetést a neten, ami történelem korrepetálást ígér gimnazistáknak.

Ez a hirdetésdi, elvette a délelőttöm. Miközben én ezzel foglalatoskodtam a többiek a kertben hancúroztak. Mosolyogva kukkantottam le az udvarra nyíló erkélyről rájuk. Láttam, ahogy Sara és Harry csikizik egymást, mint két óvodás, majd amikor Harry meglepően nőies hangon felordítja, hogy „feladom” Sara hosszasan megcsókolja. Zayn magát nem meghazudtolva sunyiban nézi a többieket egy cigaretta társaságában aztán felpattant és bejelentette, hogy hazamegy Biliért majd vele együtt visszajön, míg Niall és Liam a vacsorával kapcsolatban veszekednek ( Niall szerint nem elég 20 hot-dog nyolcunknak). Reachel  az asztalt terítette meg, közben pedig valakivel tarcspartizott telefonon keresztül. Louis pedig vigyorogva ül egy kis kert széken és engem bámul. Kinyújtottam rá a nyelvem mire ő viccesen mutató ujját rám szegezte és hívogató mozdulatokat tett vele.

A magam tempójában le is értem a többiek közé, pontosabban egyenesen Louis hívogató ajkai felé vezettem magamat. Lehuppantam mellé és ujjaimat az ő ujjai felé kulcsoltam. Tökéletesebb pillanatot ettől nem is kívánhatnák. Csupa, csupa örööööm. Majd ki csattantam.

Estefelé már minden kész volt, minden megvolt (a kaja vitának is véget vetettünk, így összesen 25 db hot-dogot csináltunk). Rea áthívta Nathant, aminek láthatólag közülünk egy embernek nem igazán volt az ínyére.

-          Hé Liam! – kiáltottam, a barna hajú srác után, aki teljesen bepipulva berontott a házba.

-          Felejtsetek el! – fujtatott és levágta magát a kanapéra.

-          Most mi a baj? – huppantam én is le mellé.

-          Semmi. – lágyult meg a hangja. - Csak az, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok.

-          Liam, nem vagy az.

-          Elcsesztem mindent. – túrt a hajába.

-          Miről beszélsz? – kérdeztem meglepetten tőle.

-          Szerelmes vagyok. Már egy jó ideje.

-          Mi? – kerekedtek el a szemeim.

-          Mindenébe szerelmes vagyok. Istenem! De ahelyett, hogy elmondtam volna neki, inkább kussba maradtam. – öntötte ki a lelkét az a fiú, akit egy illedelmes úriembernek ismeretem meg.

-          Reachel? – kérdeztem rá óvatosan. Csak fájdalmasan rám nézett és halványan elmosolyodott.

-          Láttál te már ekkora pancsert, mint amilyen én vagyok?

-          Nem pancser vagy, hanem buta. – mosolyogtam rá és megöleltem. – Nem akarlak bátorítani, de még semmi sincs elveszve. Én nem látom túl komolynak kettőjük kapcsolatát. – utaltam Nathre és Reara. Valószínűleg azért mondtam ezt, mert tudtam, hogy Nath még mindig nem lépet túl azon a lányon, akibe hosszú évekig szerelmes volt.

-          Gondolod? – csillant fel a szeme.

-          Csak elvannak egymással. Egyikőjük sem szerelmes. Ismerem Reachelt annyira, hogy tudjam ki neki a lényeges fiú. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Nath nem fontos neki… csak nem veszik komolyan ezt a dolgot… - magyaráztam nagy bőszen.

-          Csak rossz látni. – dobolt a térdén Liam.

-          Legyél türelmes. – kacsintottam rá, majd vele együtt visszamentem a többiekhez.

Pajkos hangulatomban talált az éjszaka, ami minden szempontból jót jelentett. Vidáman mosolyogtam és mindenkivel kedves voltam, amennyire csak lehetett. Oda ugráltam Zayn mellé a fűbe és bohókásan rávigyorodtam.

-          Na, te meg mit szívtál, hogy ennyire jó kedved van? – bökött a vállamba.

-          Hát nem azt, amit te. – mutattam a cigije felé. – Apropó ez hányadik ma?

-          Nem számolom. – vonta meg a vállát. Én még mindig vigyorogva figyeltem, ahogy beszívja a cigijét és élvezettel fújja ki füstjét.

-          Valami bánt? – néztem rá.

-          Nem.

-          Pedig igen.

-          Pedig nem. – fordult ő is felém.

-          De! – mondtam határozottan.

-          Nem! – ment bele a játékba és folytatta a szóharcot.

-          Zayn. A cigi megoldja a problémákat… Mármint nem oldja meg, de tudod, mire gondolok.

-          Nana. Nincsenek problémáim… Mármint nem kell itt keresni a bajt. – tekergette a fejét.

-          Egyszer majd, amikor a Nap kiveti sugarait a Földre, elmondod. –drámáztam.

-          Egyszer majd, ha nem leszel őrült, megérted, hogy minden rendben.

-          Na, menj innen. – böktem az oldalába viccesen.

-          Ez az én helyem Dippy. – vigyorodott rám.

-          Dippy? – kérdeztem vissza.

-          Így foglak hívni, Dippy. – nevetett. Megvontam a vállam és elfogattam a becenevem, ami annyit jelentett, hogy bolond. Hát, ha már nem választhattam, akkor ez is megteszi. A jelentésével pedig próbáltam nem foglalkozni.

Bejártam már az egész kertet, de valahogy mindig Lou mellet találom meg a helyem. Belehuppantam az ölébe és elkezdtünk egymásnak grimaszokat vágni. Ezt a pillanatot valami nedves dolog törte meg. Fancsali képet vágtam, majd lepillantottam a lábamhoz ahol egy édes kiskutya végezte a dolgát. Jobban mondva rápisilt a lábamra.

Bili ( Zayn és Niall kutyája )

-          Mi a szar? – pattantam fel ijedten Louis öléből. A többiek mind rám néztek hirtelen és egyszerre törtek ki röhögésben. – Nem vicces. – háborodtam fel.

-          A gazdájára ütött. – nevetett mellettem Louis könnyes szemmel.

-          Ezzel most mire célzol? – háborodott fel Zayn.

-          Biztos nem rám gondolt. – röhögött Niall és Zaynre mutatott.

-          Pisis a lábam! – hisztiztem, majd amikor lenyugodtam hangos hahotázásban törtem ki. Csorgott a könny a szememből, talán a nevetéstől, talán a szagtól amit az ázott hugyos lábam árasztott magából.

-          Megmossátok! – csíptem meg a két gazda fülét és magam után kezdtem hurcolni őket.

-          Neeeeee! – üvöltötte Niall. Cuppogva trappoltam fel a fiúkkal a fürdőbe, gyorsan megszabadultam a pisis cipőmtől, zoknimtól és az egyiket az egyik kezébe nyomtam míg a másikat a másikéba.

-          Mossátok!  - parancsoltam rájuk. Nagy boci szemekkel néztek rám és tetettet szomorúsággal kezdték sikálni.

-          Úúúú. – nyavalygott Niall. – Louissal fullosan összeilletek. – nevetett bele az undorodásába.

-          Mert? – fordultam vissza a fürdőbe.

-          Mind a kettőtöknek egyformán büdös a lába. – nyújtotta ki a nyelvét.

-          Figyelj szösszenetem! Nem az én lábam büdös, hanem a te kutyád pisije. Téma lezárva. – nevettem rá, majd otthagytam a két mosóurat.

Dúdolva visszabattyogtam a többiekhez és hosszasan elbeszélgettem Bilivel. Kiokítottam az illedelemről és elmagyaráztam neki, hogy maradjon hű a nevéhez és használjon bilit ne pedig az én lábam. Harry nevetve figyelte a jelenetet, majd a ki nem hagyhatott piszkálódását el is sütötte.

-          Ne aggódj Bili haver, megvan az állatvédők telefonszáma. – kacsintott a kutyára.

-          Nem bántom. – háborodtam fel.

-          Megszabod neki, hogy hova végezheti a dolgát. – okoskodott tovább a jó öreg Styles.

-          Feladom. – fujtattam nevetve és elvonultam leülni Bilivel a nyomomba. Lehuppantam Nath mellé és elkezdtem vele elmélkedi az életen. Azaz egy kis színt vittünk az ücsörgésbe és megbeszéltük, hogy nekem mennyire bejön a raszta haj ő pedig mennyire undorodik tőle. Ízlések és pofonok…

Reggel komásan ébredtem fel. Rögtön hajamhoz kaptam a kezem. Ragadt!Gyorsan felöltöztem, hogy ne egy szál pólóban csámpáljak. Kavarogtak bennem az érzések, hogy most üvöltsek vagy ne. De végül nem üvöltöttem el magam, mert tekintettel voltam a mellettem szunyókáló Louisra. Egyszer a jó lelkem fog a pokolba vinni, így, hogy még egy lapáttal növeljem ezt a hitemet, jobban ráhúztam a barátomra a takarót, mert láttam, hogy vacog. Ezután azonnal egy tükör keresésére indultam, mert kezdett elegem lenni abból, hogy a fejem hasonlatos egy nyalókához, amit jól megnyaltak, hogy ragadjon, majd behajították egy tollakkal teli kukába. Ez egy igazán értelmes hasonlat volt… Szóval amikor megtaláltam a tükröt és belenéztem könny szökött a szemembe. Bevörösödött a fejem és izzott a torkom. A hajamon valami piros szörp, sűrű szörp szerűség volt, amiben össze vissza beleragadt minden. Igyekeztem nyugodt maradni, és logikusan elgondolkodni a dolgokon… Na, jó kit áltatok? Annyira ideges voltam, hogy nyomban elordítottam magam!

-          Niall!!! – pattogtam le a lépcsőn úgy, hogy egy-egy lépcsőfokot átugrottam. Az eddig békésen alvó Niall szeme kipattant és se szó se beszéd, futásnak eredt. Persze, hogy ő volt. Ki más? – Állj meg azonnal! – ordítottam ingerülten utána.

-          Segítség! – kiabált Niall is, erre Zayn jelent meg hatalmas sejtelmes vigyorral az arcán.

-          Valaki jó reggelt okozott a kis Dippynek. – kortyolt bele a poharába amiben, ha jól láttam tej volt.

-          Ne vicceskedj Zayn! – mordultam rá, majd meglöktem a kezét így a pohár tartalma ráborult.

-          Ezért megfizetsz! – ugrott utánam és ő is beszállt a kergetősdibe.

-          Niall ! – ordítottam a szöszke után.

-          Nana! – üvöltött utánam Zayn.

-          Kuss, Malik! Ez az én harcom! – ordítoztunk egymással az udvaron, amit nem mindenki fogadott pozitívan. Így történt, hogy Harry dugta ki a fejét a Sara szobájából nyíló ablakból és torka szakadtából üvöltött le.

-          Álljatok le ti seggarcúak! – egyikünk sem foglalkozott  Harryvel, csak folytattuk, amit elkezdtünk.

-          Mi folyik itt? – lépett ki a házból Liam. Senki nem válaszolt neki így fogta magát és visszament a házba.

 Már kezdtem elfáradni, mert Niall csak körbe-körbe futott az udvaron így én és Zayn utána. Egyszer csak Liam megjelent egy kerti slaggal és megnyitotta. Hideg vízzel érintkezett a felhevült bőröm, ami kegyetlenül rosszul esett. Hirtelen megálltam és hagytam a francba az egészet. Széles vigyorral a fejemen fordultam körbe és a két ellenfelemre néztem. Niall a könyökét próbálta megnyalni, amit, hogy most őszinte legyek nem tudom, hogy-hogy is jött oda… Zayn viszont ugyan csak rám nézett és ő is olyan fejet vágott amilyet én. Egy olyan tipikus „barmok vagyunk” arccal kezdtünk el nevetni. Kivéve Niallt aki, ugye a könyökét próbálta megnyalni.

-          Jó reggelt. – battyogott le Louis. – Mi történt?

-          Óóóó. – szaladtam felé és szorosan magamhoz öleltem. Szemeit nagyra meresztette, mivel nemhogy csak vizes voltam tetőtől talpig, de hideg is ő pedig félmeztelenül volt. Belenevettem a vállába, amire ő is megölelt, majd felkapott és bevitt a fürdőbe. Bezárta az ajtót és a zuhany alá állított aztán megnyitotta a felettünk lévő zuhanyrózsából a vizet.

-          Bosszú? – kérdeztem két csók között.

-          Hasonló. – vigyorodott el.

Így történt, hogy olyan közel kerülünk egymáshoz amilyen közel csak lehetett. Jobban szerettem, mint valaha. Túlestünk a párkapcsolatok legnagyobb próbatételén, nem épp egy szokványos helyen, de az nem számít. Szeretem. Most már tudom és érzem is…