7. Szembesülés

Mosooooolyt! Itt lenne a 7. rész:) nem jött össze a 9 tetszik, de 3 kommentet is kaptam, aminek nagyon de nagyon nagyon örültem:) kis problémám van, mivel tisztában vagyok azzal, hogy Zaynek barátnője van, Perrie. Viszont amikor elkezdtem írni World-be a történetet akkor még nem jártak... Szóval ebben a történetben Perrie nem fog szerepelni, de ha ti szeretnétek, hogy beleírjam akkor csak szóljatok! 5 tetszik és 3 komment után hozom a következő részt.  smileeeeeee:)

  ˛ ˙˙˙  Harry szemszöge  ˙˙˙ ˛

   

  Reggel szörnyen ébredtem, nem tudtam hol vagyok de még azt sem tudtam, hogy hol vagy min is fekszek. Finom illata volt és le fel emelkedett néha még mocorgott is. Kinyitottam a szemem és eltekintve a fejfájástól boldog lettem. Sara hasán aludtam! Mint a mesékben, teljesen belehabarodtam a lányba, mondjuk ez nem is meglepő.  Az este első részében nem ittam óvatosságból. Mindig én leszek az aki először taccson van, gondoltam most változtatok ezen és gonosz módon rávetettem magam Nanára. Reachel le is ordította a fejemet de nem igazán foglalkoztam vele…Teljesen rendbe volt a csaj a 10.-15. pohárig, ami nem kis teljesítmény de utána már kibukott. Lou egész este vele volt, nem ivott sokat de benne is volt egy kevés. Pár óra múlva már én is kész voltam. Nem emlékszem túl sok dologra a lerészegedésem után, de egyre biztosan. Megcsókoltam Őt …

-          Hé! Ez fáj! – nyöszörgött Sara.

-          Ne haragudj! – emeltem fel a fejem a hasáról.

-          Ööömm, jó reggelt. - nyitott be a szobámba Liam. – Ti együtt …?

-          Liam! Én is szeretlek! – vetettem goromba nézést a barátomra.

-          Oké, oké! Csak szólok, hogy lent várunk titeket. - nevetett ránk.

-          Azt hiszem, beszélnünk kell. - nézett rám Sara. Nagyon jó volt vele fel kelni, nem akartam elrontani egy beszélgetéssel.

-          Muszáj? – vágtam aranyos arcot mire ő csak elmosolyodott.

-          Hát, jó lenne, de ha így nézel akkor rá ér később is. –hajtotta le a fejét és a kezeit kezdte el nézni. Óvatosan az arca felé nyúltam és az állánál fogva felemeltem a fejét. Gyönyörű barna szemeit rám szegezte én pedig késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam még egyszer.

-          Harry.- szólt hozzám kétségbeesett hangon Sara. -  Most mit csinálunk? – utalt a fura szituációra. Én az ajkain gondolkodtam, de nem tudtam ő mire gondolt.

-          Menjünk le. - engedtem el az állát és a keze felé nyúltam de ő már felállt. Lassan lebandukoltunk a többiekhez. Siralmasan festettek, kivéve Zaynt, Liamet és Reat. Ők a nagyemberek akik nem ittak tegnap.

   

 ˛ ˙˙˙  Nana szemszöge  ˙˙˙ ˛

  

  Sara és Harry is csatlakoztak hozzánk. Nem tudok róluk semmit, hogy mi történt velük tegnap, de még magamról sem. Az a legfurább, hogy egy szobában voltam egy ágyban szépen betakarva, és az ággyal szembe levő kanapén pedig Louis ücsörgött. Ketten jöttünk le a konyhába ahol most már teljes a csapat Sara és a göndör megérkezésével.

-          Kegyetlenül rosszul vagyok. – panaszkodott Niall. – Nem fogom sokáig bírni. –pont amikor kimondta ezt, el is szaladt a fürdőbe. Rögtön utána mentem, féltettem, hogy valami baja lesz.

-          Köszönöm. – nézett rám Niall a gyomorürítés és a mosakodás után.

-          Ugyan. –legyintettem a kezemmel. – Amúgy mit szeretnél velem beszélni?

-          Hát, most nem pont ide illő téma de ha kíváncsi vagy elmondom. – vigyorgott rám. Már sokkal emberibb színe volt, eddig szinte falfehér komor arccal járkált fel-alá a házban.

-          Igen kíváncsi vagyok. – forgattam meg a szemeim nevetve.

-          Segítesz nekem? – tárta szét a karjait Niall.

-          Tessék? Miben? – annyira meglepett most már nem értettem semmit.

-          Zayn … - kezdte a kék szemű. – Van vele valami rendellenes. Nem szokott ilyen lapos lenni, most meg nem is mosolyog őszintén. Itt van köztünk de olyan mint egy szellem. – teljesen igaza volt Niallnek.

-          Rendben. – mosolyogtam rá kedvesen.

  Leballagtunk a többiekhez. Nem várt látvány tárult elénk, Sara arca tiszta csoki, Harrynek  a kezei voltak csokisak a többiek pedig spontán szétröhögték a két csokimajmon magukat.

-          Én is! – ordított fel mellettem Niall. – Nana! – kiáltott rám.

-          Tessék?- kérdeztem de már a kezemnél fogva el is húzott a csoki emberekhez.

   

 Harry csak úgy poénból arcon dobott valami olvadt ragacsos trutymókkal, amit próbáltam leszedni az arcomról de csak jobban elkentem. Már a kezem is olyan volt és nem tudtam kinyitni a szemeim mert az a folyós valami ami csoki volt (ezt onnan tudom, hogy a számba is került belőle) ráragadt.

-          Gyere! – fogta meg valaki a karomat és a fürdőbe vezényelt. – Esküszöm, ha nem tudnám, hogy csoki van az arcodra kenve biztosan másra gondolnék. -  nevetett fel az ismerős hang.

-          Nöm, koll röszra…- próbáltam megvédeni magam de egyszerűen nem tudtam beszélni mert csorgott  a fejemen az eper ízű édesség.

-          Ne mozdulj! – mondta határozottan a megmentőm. A kezeivel felfogta a kiengedett hajamat és a csap felé tolt. Én gyorsan megmostam a kezeimet, majd az arcomat is. Vizes, kipirult arccal bámultam a rajtam mosolygó Louisra. Édesen nézett rám én pedig kezdtem megint elveszteni az önbizalmam. Hírtelen a pólómhoz kaptam és szomorúan vettem tudomásul, hogy az is csokis lett.

-          Jaj neeee! – nyöszörögtem a barna színű foltra mutatva ami pont a mellemre cseppent. - Ez nagyon gáz.

-          Hát…- vakargatta meg a tarkóját Louis. – Nem a legjobb helyen van az biztos.

-          Ne nézz rá! – kaptam a kezeim a melleim elé.

-          Oké! – kacagott fel Lou. - Emlékszel az estére?- nézett mélyen a szemembe. Talán öt másodperig csak bambán tanulmányoztam a tengerkék szemeit majd csak utána ért el az agyamig a kérdése.

-          Nem, de jó lenne. – hajtottam le a fejemet. – Te emlékszel?

-          Persze. – mosolygott rám. - Együtt voltunk egész este. – mi ketten? Én és ő? És én erre pont nem emlékszem? Ekkora balekot! – Táncoltunk, te egy párszor összeestél, hánytál , szédültél, Niallel versenyeztél, hogy ki tud tovább lábon maradni egy labdán – itt felnevetett – Zaynel beszélgettél a menstruációról…

-          Ne! – takartam el az arcom. – Ez most komoly? Tényleg arról beszéltem Zaynnel? – meresztettem a szemeim Louisra. Ő csak bólintott majd folytatta. De ciki.

-          Utána kibuktál és felvittelek a szobámba. – amikor ezt mondta elég hulla fejet vághattam mert rögtön elmosolyodott és folytatta –  Hogy nyugodtan tudj aludni. – mosolygott rám.

-          Köszönöm. - néztem fel rá és megöleltem. Annyira de annyira jól esett megölelni, hogy el sem tudom mondani. Mintha egy macit öleltem volna meg. Khmm, egy kigyúrt macikát…

Délután*

    A lányokkal délben elköszöntünk a fiúktól és haza mentünk. Egész út alatt a pólómon lévő csoki foltot próbáltam takargatni kisebb nagyobb sikerrel sikerült is.( Annak viszont nagyon örültem, hogy nem Louis pólóját csokiztam le hanem a sajátom amit még reggel gyorsan felvettem.) Még volt időm megbeszélni Niallel, hogy holnap elvisszük Zaynt egy… egy valahova. Nem tudjuk, hogy hova, de valami olyan helyre amit szeret. Elég érdekes szituáció lesz mert én még úgy annyira nem barátkoztam össze Zaynnel. Hát itt az alkalom, hogy megismerjem.

   Sara ma csak Harryről tudott beszélni. Nem mondom, hogy nem örülök annak, hogy ilyen izgő-mozgó de egy kicsit az agyamra ment.

-          Harryvel holnap elmegyünk a parkba. – újságolta óriási mosollyal az arcán Sara.

-          Csak óvatosan Harolddal mert nem tűnik jó kis fiúnak. – rázta a mutató ujját Reachel.

-          Haha! –nevetett ironikusan Sara.- Harry ha akar jó fiú.

-          Nahát, hogy ki ismered. – piszkálódtam én is.

-          Jaj lányok!- ült le mellénk az eddig ácsorgó Sara a kanapéra. – Azt hiszem nekem tetszik Harry. – vallotta be félősen.

-          Magunktól nem jöttünk volna rá. – öleltem át szorosan az őszinteségi rohamban szenvedő barátnőm.

-           Mi lesz itt! – nevetett fel Rea és ő is átölelt minket.

  

  Csajosan megbeszéltük ezt a dolgot és mire az órára néztem már éjszaka volt. Magamra parancsoltam, hogy menjek fürödni és utána aludni mert holnap sok dolgom lesz. Bemásztam a tusoló kabinba, de nem sokáig tudtam élvezni a víz jótékonyságát, mert kopogást halottam a bejárat felől.  A lányok már aludtak így nekem kellet egy szál törülközőben, vizesen megnézni ki az…

6. Bonyodalmak

Mosoooolyt! Ójaj:D talán rosszul láttam, vagy valóban egy nap alatt összegyűlt a 7 tetszik? :)) köszönöm szépen, viszont a kedevem tegnap estére, tönkre ment... Mert találtam egy blogot, ami teljesen hasonlő az enyémhez csak Harrys... tényleg hasonlít rá... emiatt nem érzem magam túl eredetinek:/ azzal bíztatott a barátnőm, hogy nem kéne aggódnom, mert én hamjarabb kezdtem írni a blogot, mint a másik illető aki mondhatni koppintotta az ötletem... Mindenesetre emiatt nem szeretnék rágódni mert fő a mosoly:) 9 tetszik után hozom a következő részt:) Smileeeeeeeee!!! Apropó, boldog szülinapot Liam Payne-nek <3

 

 Louis magasabb mint én, még ha nem is sokkal de egy fél fejjel biztos. Ezt akkor figyeltem meg amikor követtem a konyhába. Karjai izmosak, és széles válla van, teljesen megváltozott, persze csak kívülről. Belülről még mindig az a spontán srác akit csak az ablakomból láttam reggelente iskolába menni.

-          Szóval? – mosolygott rám bíztatóan.

-          Hát, én ezt a pólót igazából … - vágtam bele, de megint az az érzés kerített hatalmába amit annyira de annyira nem szeretek. Amikor a közelében vagyok elgyengülök, nem tudom mit mondjak és hirtelen csendessé változom. Minden erőm összeszedtem és a szemébe néztem. De még mielőtt folytathattam volna a mondtatom, megfogta a kezem és hozzám szólt.

-          Valami baj van?

-          Nem dehogy is! – nevettem fel kínosan. – Csak elkalandoztam. Azt akartam mondani, hogy ezt a pólót neked vettem. – felé nyújtottam a pólót, de nem néztem a szemébe. Éreztem amikor kiveszi az ujjaim közül a ruhaneműt és felnevet.

-          Remélem ezt te is így gondolod! –pillantott le rám, a póló feliratára célozva.

-          Hát, nem tudom. – takartam el a kezeimmel a szemem. Csak annyit éreztem ahogyan leveszi  a szememről a takarást.

-          Mi lenne ha ma kölcsön adnám neked ezt a pólót? Pizsinek. – villantotta rám a fehér mosolyát.

-          De ezt én neked vettem aj… - kezdtem magyarázkodni, de Louis csak megrázta a fejét.

-          Hé! Én ne azt mondtam örökre neked adom. Ahhoz túlságosan is tetszik. Ma estére oké?- tekintett mélyen a szemeimbe.

     

  Visszamentem a nappaliba Louissal a nyomomban és a többiek faggató pillantásával találtam magam szemben. A lányok gyorsan vették a lapot és elterelték a többiek figyelmét rólam és Louisról.

-          Hol öltözhetünk át? –kérdezte Rea aki addig kapott Zayntől egy aranyos, hatalmas méretű ruhadarabot amin egy fagyi villantotta ki a mosolyát. Sara a kezében fogta Harry fekete gigameganagy pólóját, amit, mint később megtudtam, az ágy egyik fiókjában talált és nem is tudta, hogy neki van ilyen e is.

-          Menjetek fel a lépcsőn, forduljatok balra és a negyedik ajtó. – hadarta el Liam.

   

  Fogtuk magunkat és elindultunk az emeletre. A lépcső végén balra fordultunk és lassan haladtunk végig a folyosón ahol rengeteg ajtó volt. Majd megérkeztünk a negyedik ajtóhoz, óvatosan körülnéztem és bekopogtattam. Ujjam a szám elé tettem, jelezve a lányoknak, hogy maradjanak csendben.

-          Jaj már! Most mit vacakolsz?- nézett rám Reachel és a pillantása teljesen megfagyasztott. Hangosan felnevettem, mert már nagyon régen ismerem Reat és ezek a megnyilvánulásai egyáltalán nem rosszindulatúak csak, hát az ő véleménye szerint: „ Rövid az élet, mire húzzuk az időt?”. Van benne valami, de akkor is! Ha én betörőset akarok játszani akkor tegye félre az elveit és alkalmazkodjon hozzám. Vagy inkább ne játsszak  19 éves fejjel betörőset? Hát van benne valami.

  

   Beléptünk a vendégszobába, (mert valószínűleg az volt a vendégszoba) és gyors tempóban átöltöztünk. Mind a hárman lefürödtünk még délelőtt úgyhogy azzal nem volt problémánk. Amikor magamra vettem a pólót és megláttam magam a tükörben annyira elkezdtem nevetni, hogy majd összeesetem.  A ruhadarab nem pont az én méretem volt, így a combom feléig ért és lecsúszott a vállamon. A felirat pedig eléggé furcsán festett, ha egy lány vette fel. Amikor kiszórakoztam magam a kinézetemen, megláttam Sarat és újra rám tört a nevetés. Sara nem nézett ki szánalmasan, mint én, olyan volt mint egy gót. Egészen sötét barna, hosszú haja a vállára omlott, combjait eltakarta a póló és ahogy nekem is, neki is lecsúszott a válláról. Ezen a kinézeten már így is jót kacagtam de amikor a két óriási szemeit, ami megint csak barna rám meresztette, hogy ugyan mi a bajom újra mókás nevetgélés fakadt ki belőlem. Reachel nevetett rajtunk és magán egy sort de utána utasított minket, hogy vegyük fel a normális arcmimikánk, töröljük le a képünkről a vigyort és menjünk vissza a fiúkhoz.

   Lent az várt minket amit vártunk. A srácok is az alkalomhoz illően festettek.  Megdicsérték a kinézetünket és a kanapéra invitáltak, Harry elmélyülő pillantásokat vetett Sarara, de a lány ezt nem látta. De én igen. Harrynek biztosan tetszik Sara, hisz úgy néz rá mint egy értékes gyöngyszemre. Nagyon aranyos.  Louis oda jött mellém és nevetve megjegyezte azt, ami ugyebár a pólóra van írva.

-          Tudtam, hogy valaki kiszúrja! – fogtam a fejem és nevettem.

-          Ne aggódj Nana! Mi nem hiszünk a répádnak!- kacsintott felém Niall.

-          Kész szerencse! – nevettem tovább, de láttam, hogy Niallnek segítségre van szüksége az evésben ezért odamentem hozzá és leültem mellé. – Mi finomat eszel? – mosolyogtam rá kedvesen.

-          Ööö. Holnap tudunk majd beszélgetni? – kérdezte komolyan Niall.

-          Persze… - húztam össze a szemöldökömet. Niall nem túl komoly fiú, mindig mosolyog és boldog. Nem igazán szokott vigyor nélkül az arcán beszélni, meglepett.

   Eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk, iszogattunk, meg iszogattunk. Említettem már, hogy iszogattunk? Kicsit túlzásba is estünk, de ez mind Harry hibája, mivel kitalálta, hogy kezdjünk bele a hetes szorzótáblába és amelyik szám oda tartozik akkor azt kell mondani, hogy Bumm. Persze 70 felett már senki nem tudta a hetes szorzótáblát, így a strigulák csak gyűltek. 1 strigula = 1 féldeci. Nekem komoly mennyiségű italt kellet magamba parancsolnom, mit ne mondjak  talán a 10. után már nem teljesen voltam önmagam.  Vannak emlékfoszlányaim, tudom, hogy Liam, Réka és Zayn nem ittak, arra is emlékszem, hogy valami DJ zene szólt, pedig én azt nagyon nem szeretem! Táncoltunk pizsamában… valakivel táncoltam aki velem volt egész este. Ki volt az? …

    ˛ ˙˙˙  Reachel szemszöge  ˙˙˙ ˛

 Liammel csak figyeltük a többieket, amikor is bizonyságot tetettek arról, hogy kegyetlenül nem tudják a hetes szorzótáblát. Amikor Harry már vagy egy füzetet tele írt azokkal az idétlen vonalakkal, Zayn ült le mellénk.

-          Te nem játszol velük? – fordultam a fekete hajú fiúhoz.

-          Nem, most nincs kedvem. Meg amúgy is! Mindig Liamnek kell minket rendezni amikor részegek vagyunk, gondoltam most segítek neki. – húzta mosolyra a száját Zayn.

Pár percig beszélgettem a fiúkkal, de utána láttam ahogyan Harry a sokadik poharat önti ki annak  a Nanának akit én a barátnőmnek nevezek amikor józan.  Most nem volt az. Lassan odalépkedtem Harry mögé és az arcába kiabáltam.

-          Hogy gondolod azt, hogy ezt a bambát leitatod, épp ésszel!  - utaltam arra, hogy Harry teljesen józan volt.

-          Hé!Hé! Lazulj el… - tette a kezeit maga elé.

-          Én is jól vagyok! – nevetett fel idétlenül Nana. De nevetségesen fest egy lány ha részeg …

-          Te gyere velem. – fogta meg Louis Nana kezét és elráncigálta valahová.

Nem sokkal azután, hogy Lou és Nana leléptek, valami zene szólalt meg. Nem tetszett!!! Határozottan nem! De nem sokáig tudtam az undoromat növelni, mert hirtelen Liam állt meg mögöttem és maga felé fordított.

-          Egy táncot, hölgyem? – kapta el a derekam és magához húzott. Én csak pislogtam ki a fejemből. Liam tud táncolni! Nagyon kevés férfi nemű ember tud táncolni, de Liam tud. Azt hiszem lenyűgözött. Mellettünk a többiek idétlenül táncoltak, de mi egy bulizós számra csak szépen keringőztünk. Persze azért a szemem sarkából szemügyre vettem a smároló Sarat és Harryt, a beszélgető Louist, Nanát, és Niallt, na meg a búskomoran ,egyedül  üldögélő Zaynt is…  Mi lesz ebből reggelre?

5. Ez érdekesnek ígérkezik:)

 Mosooooolyt! :) Őszintén mondom fantasztikusak vagytok! Összegyűlt a tetszik, aminek rettenetesen örültem:)) és elárulom neketek, hogy az oldalmegtekintés 575 volt egy órával ezelőtt, és van 3 folyamatos olvasóm is! Boldog vagyok! Nagyon boldog:))) Most pedig jön a mély víz! A következő részhez kérnék 7 tetsziket:3 nagyon remélem, hogy összejön! Addig is,  smileeeeeeeeeeee :) 

-          Hát te meg? – néztem meglepődve az előttem álló fiúra.

-          Beengedsz? – simogatta meg a karját, jelezve, hogy elég hűvös van.

-          Beengedjelek? – nevettem rá.

-          Jó lenne, mert meg fagyok.- mondta, majd én szép lassan húzva az időt kinyitottam az ajtót és beengedtem.

-          Nem küldte el az üzenetem Louis? – meresztgette rám a szemeit Harry.

-          De, de ő azt írt, hogy tizenegykor és, hogy Saraval.- értesítettem Harryt arról, hogy én mit tudok.

-          Apropó! Sara hol van? Hozzá jöttem. – vigyorodott el a göndör srác. Óvatosan elmosolyodtam, nem szóltam neki, hogy Sara nincs túl jó lelkiállapotban csak a fejemmel az emelet felé böktem. Harry felviharzott az emeletre, mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, így inkább én is felvonultam a szobámba. Nevetéseket halottam, biztosan Sara és Harry az. Harrynek sikerült felvidítania a barátnőm, le a kalappal előtte, talán egy kissé túldramatizáltuk Reaval  azt, hogy ilyen jóban vannak. Lehet, hogy csak barátok, vagy kialakulófélben lévő barátok. Netán kicsit többek egymásnak, mint barátok… Na, jó! Befejeztem a kavarást.

     

 Gyorsan letusoltam, felvettem a kedvenc pizsamámat és hamar el is aludtam. Gyönyörűt álmodtam, tengerparton a barátaimmal, pálmafák, One Direction (mostanában csak velük álmodok), és egy kutyus. Az a kutya teljesen megfogott az álmomban! Egy csodaszép németjuhász, ő volt a testvérem. Na jó, ez így furán hangzott de az álmokban minden megtörténhet. Ennyire emlékszem, de tudom, hogy a többi amit elfelejtettem az is nagyon jó lehetett, mert akkora vigyorral keltem az arcomon, hogy ha tükörbe néznék biztosan megijednék.  Pillanatok alatt felöltöztem, felvettem egy rövidnadrágot és egy csini testre feszülős pólót. Végül is otthonra öltöztem fel és nem az utcára. Leszaladtam a lépcsőn egyenesen a konyhába, ahol a kelleténél többen voltak. Reachel palacsintát készített, Sara kakaót csinált Harry pedig csak ült az asztal előtt és várta az ennivalót.

-          Harry?- próbáltam szolidan megkérdezni, hogy mi a fenének van itt.

-          Szia – köszönt felém a göndör fiú. – hát este már nem értem haza. –tárta szét a karjait és egy széles mosoly ült ki az arcára. Döbbenten Sarara néztem aki szintén csak mosolygott.

-          Elmondanátok, hogy mi is történt? – mosolyogtam már én is rájuk.

-          Nekem sem hajlandóak elmondani … - mondta duzzogós hangon Rea.

-          Jól van! Nem történt semmi, csak elaludtunk… oké? – nevetett bele Sara a mondatba.

-          Aha, én elhiszem nektek, hisz Harry nem olyan srác, te pedig nem vagy olyan rossz kislány. – kacsintottam Sarara.

      

 Nem boncolgattuk tovább a dolgokat, hanem csak tovább léptünk azon a tényen, hogy Harry Styles a barátnőmnél töltött egy éjszakát, de elmondásuk szerint nem történt semmi, most pedig az előbb említett férfi, akarom mondani fiú velünk reggelizik. Oké. Abszolút hétköznapi.

  Éppen befejeztük a reggelit és a beszélgetést, Harry nagyon jó fej, nahát! Őt is félre ismertem. Szóval éppen befejeztük a reggelinket amikor megcsörrent a mobilom. Sietve felszaladtam a szobámba és felvettem.

-          Igen? – szóltam lihegve a telefonba, kicsit siettem és elfáradtam a lépcsőzésben.

-          Huh. Megzavarok valamit? – nevetett a kagylóba egy ismerős hang.

-          Nem csak… mindegy!.- kacagtam én is.

-          Harry ott van? Mert már mindenhol kerestük, de eltűnt! – mondta kétségbe esett hangon Louis.

-          Itt van.  Tegnap este óta, Saraval nagyon jól kijönnek.

-          Igen tudom, Harry nagyon rákattant. – jegyezte meg Louis. – Szóval azért hívtalak, hogy megbeszéljük a mai napot.

-          Rendben. Nekünk mindegy, hogy mit csinálunk. -  nevettem fel hirtelen mert valaki hátulról megcsikizett. –Reachel Peet! Fejezd be azonnal! – kiáltottam barátnőmre.

-          Rosszkor hívtalak? – kérdezte Louis a telefonban.

-          Nem, dehogy is, te sose hívhatsz rosszkor. –éreztem, hogy a fejem bepirul. Miért mondtam ezt? Jaj, annyira égtem, alig bírtam levegőt venni.

-          Oh, ez megnyugtató. – vágta rá Louis viccese. – Gyertek át hozzánk Harryvel, és akkor majd itt eldöntjük, hogy mit csinálunk. Oké?

-          Aham. Akkor nemsokára. –köszöntem el Louistól.

  

  Elmondtam a többieknek, hogy mi is a helyzet, Harry nagyon boldog volt, hogy hozzájuk megyünk. Azonnal utasított minket, hogy ne húzzuk az időt és menjünk öltözzünk fel és indulás.  Felrohantam a szobámba, nem öltöztem át, se semmi, csak kiengedtem vörös göndör hajam, felkaptam azt a pólót amit Louisnak vettem és indultam is le a többiekhez.

-          Mehetünk? – nézet ránk mosolyogva Harry.

-          Felőlem. – tettem fel a kezeim, majd felkiáltottam Reanak, hogy siessen. Pár pillanat múlva Rea lent volt, és indultunk is. Harry autóval jött  hozzánk, szóval azzal is ment haza. Beültünk az autójába,  Sara az anyósülésen foglalt helyet, Rea és én pedig hátul.

  Az út nem volt túl hosszú, mivel mi sem a városban lakunk teljesen, hanem a külvárosban, a fiúk pedig Londontól nem messze, pontosabban hozzánk elég közel. A fiúk házához érve nagyon meglepődtem. Azt hittem valami feltűnő és kihívó házban laknak de tévedtem. Nem azt mondom, hogy egy egyszerű ház, de akkor sem olyan amilyennek a mai sztárok házai. Kiszálltunk az autóból  és Harry beinvitált minket az ajtón.

-          Na menjetek már be! – kacagott felénk a fiú.

  

 Belépve az ajtón, egy gigantikus nappali tárult elénk, amiben 4 fiú tartózkodott. Megérkezésünkre először Niall lett figyelmes, és rögtön köszöntött minket.

-          Héé! Lányok! Üdvözöllek titeket a Horan lakban. – ölelte meg mindegyikünket Niall.

-          Neked is szia. – jegyezte meg Harry, hogy az Ír srác még csak nem is köszönt neki.

-          Mi az, hogy Horan lak? – értetlenkedett Zayn, majd amikor minket meglátott ő is nagy mosollyal az arcán közeledett felénk.

-          Hééé! Horan lak? – esett le Louisnak is, aki eddig erősen koncentrál a hatalmas TV kijelzőjén működő videojátékra. Görcsösen szorongattam a kezemben tartott pólót és figyeltem ahogy közeledik felénk.  Mindegyikünket köszöntött, engem utoljára. Szorosan magához ölelt és súgott a fülembe egy sziát. Aztán amikor elengedett az öleléséből kénytelen voltam belenézni a szemébe és elfeledkezni mindenről. Belevesztem a kék szempárba, csak bámultam, éreztem, hogy kezd kellemetlen lenni a szituáció így inkább elkaptam a tekintetem. Louis után Liam is köszöntött minket a  „Horan lak”-ban.

-          Te Niall. Szóval miért is Horan lak? – kérdezte Zayn le nem akadva a témáról.

-          Itt az Ír az úr. – jelentette ki büszkén Niall és a mellkasát kezdte el veregetni, mint egy majom.

-          Álom, álom … - ismételgette Liam.

-          Jól van! Ha nem Horan lak, akkor micsoda? – forgatta a szemeit Niall.

-          Ez a – kezdte Louis. – Ez a Horstylikpayson lak. – adott választ a kérdésre. Hangos nevetésben törtünk ki Louis név mix-én.

-          Akkor hát, lányok, üdvözlünk benneteket a Horstylikpayson lakban. – vigyorgott ránk kedvesen Harry. Egy mosollyal nyugtáztuk, hogy oké felfogtuk ezt a nevet, majd Niall felvetette, hogy csapjunk egy pizsipartit. Mindenki lepődött vagy inkább furcsáló arcot vágott. Aztán láttam ahogy Harry és Zayn arca megenyhül.

-          Legyen! – adott egy pacsit Harry Niallnek.

-          Én nem is tudom … - túrtam bele a dús hajamba.

-          Na! – jött mellém Louis és átkarolt, majd óvatosan rám mosolygott. – Félsz, hogy az össze hajszálad kihull tőlünk? Nem vagyunk mi olyan idegesítőek!- mosolygott rám. Nem kellet volna. Ha az előbb a szemeibe vesztem bele akkor most a mosolyába. Szép ívelt, vékony ajkai vannak és eszméletlenül aranyos mosolygó ráncai. Ezek a tények eszembe jutatták a pólót amit még mindig görcsösen szorítottam. Mi ütött belém? Sohasem voltam visszahúzódó, csendes lány. Most pedig! Olyan vagyok mint egy nyunyu. Valakinek fel kéne pofoznia.

-          Nem. Sőt tudod mit? – néztem most már bátran a szemeibe, nem félve attól, hogy magukkal ragadnak. – Én benne vagyok. –vettem fel egy száz vattos mosolyt.

-          Na, ezt már szeretem. – szorította meg a vállam Louis.

     

Valahol belül egy kis hang súgta, hogy ennek rossz vége lesz, és azt is suttogta még, hogy alig ismerjük őket. De az erős énem azt mondta, hogy ez egy tökéletes alkalom arra, hogy megismerkedjünk velük. Hát akkor csak had kezdődjön az a pizsiparti…

      

A lányoknak sem volt semmi kifogása a pizsipartit illetően de láttam Rean, hogy azért neki sem nyerte el teljesen a tetszését. Niall felszaladt a szobájába mondván hoz le nekünk kaját.

-          Rendben. Olvastam, hogy Niall nagyon szeret enni, de! Miért nem a konyhába megy ennivalóért? – kerekedtek el Rea barna szemei.

-          Hát ez bonyolult. – kezdett bele a mesélésbe Liam. – Mikor ideköltöztünk csak egy konyha volt ötünknek. Mi nagyon jól megvoltunk a srácokkal a közös konyhában, de Niall mindig minden polcot elfoglalt, kipakolta a romlandó kajákat a hűtőből, hogy ujjakat tehessen bele. Persze amit kivett megromlott. Óriási kupit hagyott állandóan maga után, amit utána nekünk kellet rendbe szedni, mert a takarítónőnk nem vállalta. Ez így ment egy hónapig, kettőig utána kitessékeltük Niallt, ő pedig csináltatott magának egy konyhát a saját szobájába.- ecsetelte Liam.

-          Ez mókás! – nevetett fel Sara.

-          Aranyos.- jegyezte meg Harry de mindannyian tudtuk, hogy Sarara érti. A barátnőm csak halványan elmosolyodott és rásandított Harryre, aki persze viszonozta a mosolyt. Ezután az édes megnyilvánulások után ért le Niall a nasikkal. Volt nála chips, popcorn, ropi, mogyoró és alkohol.

-          Ugye nem gondolod komolyan? – fogta meg a homlokát Reachel az italra gondolva.

-          De abszolút komolyan gondolom. Baj? – vágott  ’szánom-bánom’ arcot Niall.

-          Én nem iszok, az biztos! – mondta határozottan Rea.

-          Végre valaki! – pattant fel Liam.- Végre valaki aki nem iszik, lesz társaságom!- örvendezett. A fiúk bólogatva helyeseltek, mi pedig Saraval büszkén néztünk Reara.

     

 Délután*

  Nekünk is segíteni kellet berendezni a nappalit. Hoztunk a szobákból párnát, takarókat, plüss figurákat sőt még három hálózsákot is találtunk. A fiúk zenét is tettek be, meglepő de a saját zenéjüket nem igen szokták hallgatni . Így olyan zenét tettek be amin nem énekelt senki, hanem csak kellemes hangszereknek az összhangja csilingelt a szobában. Teljesen elálmosodtam tőle.

-          Most vegye fel mindenki a pizsamáját!- utasított minket Harry.

-          Pizsama? – Fordítottam oldalra a fejem. – Nekünk nincs pizsamánk.

-          De neked van! – nézett rám Louis, majd a kezemben tartott pólóra mutatott. El is feledkeztem róla.

-          Ez nem pizsama, de még csak nem is az enyém. – túrtam zavartan a hajamba.

-          Hát akkor? – faggatott Louis.

-          Beszélhetnénk négyszemközt?- emeltem fel  a mellkasomhoz azt a kezem amiben a póló volt.

-          Ööö, hogyne. – majd elindult a konyhába, én pedig követtem….