28. Felejthetetlen

Mosolygóóóós mosolyt! :) Itt lenne a 28. rész és most jött el az ideje, hogy gondolkodjak azon, hogy háy rész is lesz összesen. Én 40-et tervezek. Nektek mi a véleményetek? Sajnos a másik blogom ígéretesebb így az is elveszi az időmet, de próbálok ide is koncentrálni :):) jóóóó olvasááááást ;p

˛ ˙˙˙ Nana szemszöge  ˙˙˙ ˛

Koránt sem ért véget a nap a csajos beszélgetésünk után.  Reachel végre észhez tért, és maga is rájött arra, hogy mi neki a jó. Büszke vagyok rá, igazán! Viszont előttem állt egy őszinteségi roham… el kell mondanom Louisnak, hogy mi is történt azon az estén, amikor „valahová” eltűntem. Fel is készültem rá és amikor megérkezett az éjszaka közepén rá is szántam magam, hogy kitálalok.

-          Na, mesélj. – mosolygott rám édesen. Ajj, így csak még nehezebb lesz!

-          Tudod, amikor a buli után eltűntem… - kezdtem bele és mindent, de mindent elmondtam. Elmondtam, hogy mivel vádol a srác akinél aludtam, és, hogy nem rég itt volt, na meg persze hangsúlyoztam, hogy VAN TANÚM!

-          Tanúd? Hármas volt? – gúnyolódott. Nem igazán vártam tőle ezt a reakciót, de megpróbáltam jól kijönni a helyzetből.

-          Nem! Amikor itt volt, Zayn segített. –magyaráztam hevesen, és a kezeimmel hadonásztam.

-          Zayn mostanában sok mindenben segít neked, nem de? – húzta fel a szemöldökét és faggatón rám nézett.

-          Ez most mit jelentsen? – háborodtam fel egy pillanat alatt.

-          Csak azt, hogy engem elküldesz, és inkább itt maradsz vele, erről a srácról meg! Nem kellett volna rögtön elmondani? Meg mi az, hogy azzal vádol téged, hogy lefeküdtetek? Ezzel, hogy lehet már vádolni valakit? – állt fel és fel alá kezdett járkálni a szobámba.

-          Ne kiabálj. – kérleltem, de nem igazán hatotta meg.

-          Nana! Mit tennél a helyemben?

-          Én … nem tudom, de higgy nekem kérlek!

-          Hülyének néznek az emberek! Azért mert ”elvileg” az én barátnőm vagy, de sosem velem hoznak szóba hanem valami másik emberrel. Szerinted ez, hogy esik nekem?

-          Lou… - fogtam meg a kezét, ő pedig idegesen rám nézett. - Ne érdekeljenek az emberek! Most úgy teszek, mintha meg sem halottam volna ezt az „elvileg”-et…

-          Annyira rossz! – túrt a hajába. – Rossz, hogy nem tudok rád haragudni! Tudom, hogy nem hazudnál nekem! – ölelt magához, majd folytatta. – Máskor, ha van valami, akkor én legyek az első akinek elmondod és nem az utolsó. Mert ha nem, legyártok vagy egy tonna Nana konzervet. – mosolygott a hajamba.

-           Megfenyegettél? – nevettem én is.

-          Ha akarod, megfenyegethetlek. – lökött le az ágyra és rám mászott.

-          Készül a konzervgyártás? – vigyorodtam el két csók között.

Erre mondaná Reachel, hogy „békülős sex”, de Rea nincs most itt! Most csak én és Louis vagyunk, viszont bármennyire is próbálom kiverni a fejemből Rea elméletét, nem megy. Úúú ilyenkor úgy leütném!

-          Louis! – állítottam le, pedig már félmeztelenül ágaskodott fölöttem.

-          Hmmm? – kérdezte, közben a nyakam harapdálta.

-          Nem fog menni.

-          Mi? – nézett a szemembe. – Ne csináld! Már beindultam!

-          Tudom… De, szerinted ez most olyan „jajj ne haragudj már rám, mert ennyi ökörséget csináltam” dugás lenne? Mert nekem ez így nem menne, mert nem ezzel akarlak kiengesztelni. – bólogattam okosan, ő pedig csak elmosolyodott.

-          Holnap elbeszélgetek Reachel-el. De  hé! Össze sem vesztünk, amúgy is… itt az ideje az emlékfrissítésnek!  - kacsintott rám, majd folytatta, ahol abbahagyta.

*Reggel

Két erős kar között ébredtem, és nem fogok túlozni, vagy füllenteni, de vattacukor illata volt. Olyan szuperédes volt, hogy már lassacskán elszédültem tőle. Mélyen magamba szívtam és elraktároztam. Sosem éreztem magam még ennyire boldognak. Sosem keltem fel még ilyen érzéssel, de még arra is merek fogadni, hogy sosem szerettem senkit ennyire, mint Louist.

Csendesen kinyitotta szemét, és a jól megszokott „jó reggelt édes, hogy aludtál”-t kihagyva kinyújtotta rám a nyelvét és morgott egyet. Nagyra nyitottam a szemeim és egy hatalmasat nevettem. Lehet, hogy valahol legbelül egy eldugott állat van benne, ami a mai napon megmutatkozott nekem egy morgás kíséretében. Talán egy őrültbe szerettem volna bele? Lehet. De hát, nekem így jó ahogy van! Semmit nem változtatnék meg!

Viszont nem lehet az egész napot ágyban tölteni, így szedelősködtem és felvettem valami egyszerűt és nagyszerűt. Hajamat kiengedtem és engedtem neki, hogy oda vándoroljon a hátamon ahova szeretne. Loui vigyorogva  nézett az ágyból én pedig csak rosszallóan felé pillantottam.

-          Én tartom el a családot! Te pedig még arra sem vagy hajlandó, hogy felkelj az ágyból! – sandítottam felé.

-          Az este, sajnálatos módon, valaki megbénított. -  húzta  féloldalas mosolyra  a száját.

-          Na Vicces Vince! Pattanj , mert én megyek dolgozni, te  pedig rendet rakni! – utasítottam.

-          Hol kell rendet rakni? – kerekedett el a szeme és nem értette, hogy mire  gondolok.

-          Nézz körül ember! Mint egy háborús csatatért! – mutattam  a szobámra, ami enyhén  fogalmazva volt kupis… ez persze egy éjszaka alatt történt, a rendrakás pedig egy hónap alatt fog…

-          Ne kend rám, hogy nem tartod rendben a szobád! Egy vendéggel nem így kell bánni. – fujtatott a takaró alól.

-          Egy, kettő, három … - kezdtem számolni. – Ha a tízhez érek és még nem keltél fel nem lesz több ilyen, mint este, négy, öt…

-          A kis zsarnok! – nevettem fel, majd kipattant az ágyból és magára kapta a ruháit.

-          Mire hazajövök, csillogjon villogjon minden. -  nyomtam egy puszit az orrára, majd reggeli nélkül siettem Lucas-hoz törizni.

˛ ˙˙˙ Reachel szemszöge  ˙˙˙ ˛

Nana lelépett korrepetálni én pedig egyedül maradtam egy rakás férfival. Sara és Harry elmentek vásárolni, Niall, Zayn és Louis pedig itt tanyázik. Louist megértem de Niallt és Zaynt nem. Na jó! Niallt is megértem, mert végül is kapóra jön, hogy megeszik minden romlandót, de Zayn … Gyorsan lehuppantam mellé  a kanapén és tudálékosan rá néztem.

-          Mi járatban Malik Úr? – toltam feljebb az orromon az olvasó szemüvegem.

-          Ne aggódj, csak azért nem megyek haza mert ráfér Liamre a magány. – vigyorgott rám. Nem gondoltam volna, hogy ennyire átlátszó vagyok. – Ő ilyenkor gondolkodik. – kacsintott rám.

-          Ne példálózz! Nem szeretem. – morgolódtam.

-          Nono! Csak semmi sértődés. – bökött meg.

-          Reachel Peet! – halottam Louis hangját az emeletről. – Azonnal idejössz!

-          Louis Tomlinson! Nem vagyok a csicskád! Ez az én házam! – ordítottam én is el magam viccesen.

-          Szóval. – állt meg előttem és összeszorított szemmel méregetett. – Békülős sex?

-          Nem mondod, hogy megjegyezte? – néztem ijedten Louisra és rögtön tudtam mire gondol. Nana-nak ecseteltem erről tegnap és úgy látszik a szívére vette. Louis csak bólintott én pedig hangosan elkezdtem nevetni. – Bolond egy barátnőd van. – mosolyogtam rá és megjátszva a helyzetet még ál könnycseppeket is letöröltem.

Nem tudtam magammal mit kezdeni, így gondoltam átnézek Bilihez. Igen Bilhez! Nem pedig Liamhez , aki Bilivel van! Semmiképp!  Habár cseppet sem tartottam jó ötletnek egyedül menni, így megfűztem Niallt, hogy jöjjön velem.  Amikor Zayn-nek leesett, hogy Bilit otthagyta Liam-mel teljesen lefehéredett.

-          Megyek én is! – happogott. – Én egy állatkínzó vagyok! – sütötte le a szemét. – Szegény Bili.

-          Zayn! – ütöttem vállba. – Liam nem tett semmi rosszat Bilivel.

-          Éhezteti… Liamnek szokása, képzeld! – csámcsogott útközben Niall.- Naponta csak KÉTSZER ad neki kaját!  

-          Mert annyiszor kell. – tártam szét értetlenül a karom.

-          Horanéknál nem! – bólogatott a szőke fiú.

Amikor megérkeztünk ( elfelejtettem említeni, hogy kisebb harcot vívtam Louissal, aki annyira boldog volt, hogy egyedül maradhat a házban, hogy rögtön a fehérneműs fiókokat támadta meg és kezdett a bugyikkal és melltartókkal puzzel-t játszani, hogy fogtam és bezártam Nana szobájába, remélem  van Nana-nal kulcs, hogy be tudjon menni… ) Liam a nappaliban evett Bili pedig sóvárogva figyelte őt. Ennyi kellet Niall-nek, hogy egy örök életre Liamre ragassza az „állatkínzó” címet. Hadakozva kitépte Liam kajáját a srác szájából (?) és letette a földre Bili elé.

-          Megbuggyantál? – hüppögött Liam. – Az volt a reggelim!

-          Neki is! – tette keresztbe a két kezét Niall és büszkén méregette a már méretes ebet.

-          De Ő már kapott te észlény!  - temette az arcát a kezeibe Liam . – Ha ez a kutya felnő úgy fog kinézni, mint egy tank. – durmolta a keze közé én pedig felkacagtam. Hirtelen felém kapta a tekintetét és azt vettem ki belőle, hogy nem tudott az ittlétemről.

-          Hozzád jöttem. – vigyorogtam rá még mindig nevetve. Felmentünk a szobájába és leültünk az ágyára. Megkezdődött a sorsfordító beszélgetés …